Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XXIII.
A konferencia: Ez a jövõ 
  
Gyorsan zajlottak az események. Etienne fõorvos megkereste Andreaut, aki igazán csak jól érezte magát az újdonsült barátai társaságában. - Andreau, holnap megérkeznek az orvosok, informatikusok, és a Sorbonne egyetemen tartanak elõadást, ott lesz a sajtó a Tv, rádió, szóval a világ minden pontján mintegy számítógépes konferencián, bárki bekapcsolódhat a világrengetõ felfedezésrõl, bemutatva a fokozatos változásokat a mozgásszervi rehabilitációban. Egy óra múlva jönnek az osztrák orvosok, akik elbeszélgetnek Önnel, s ideérkezik a többi beteg, akik részt vesznek a tesztelésben. Fázisonként fogják bemutatni, micsoda fejlõdést jelent az új végtag használata. Nagyon kérem az együttmûködését, Ön lesz az elsõ, mint aki a tolókocsihoz kötött, a következõ beteg járókerettel érkezik, majd bemutatva, hogy már mankóval önállóan is lehet közlekedni, az úgynevezett pálcika lábbal közlekedõ, ami már korábban áttörést jelentett, de a mostani számítógép vezérelt szenzoros érzékeléssel ellátott mûvégtagé a jövõ. - Etienne fõorvos alighogy befejezte mondandóját, mobilon hívta a fõnõvér: - Megérkezetek a vendégek. - No, akkor míg fogadom õket, addig vegyen föl inget, zakót, s a szobámba kerekezzen. - Jöhet velem Georges? - kérdezte Andreau, mert egy kissé, hm, nagyon izgult. - Jöhet, de gyorsan mert mindenki idõhöz kötött. - Kik lehetnek a többiek, honnan jöttek és miért, pont én vagy õk? Számtalan kérdés árasztotta el elméjét, úgy érezte magát, mint egy kisdiák, aki elõször lépi át az iskola kapuját. Mikor elkészült, lifttel mentek a fõorvos úr szobájába, ahol már mindenki jelen volt. - Üdvözlöm Andreau - köszöntette Etienne fõorvos. Pleace come in. O yeah, és odakerekezett a nevéhez kitett asztali oldalra. - Bemutatom Stephan és Schulz kutatókat. - Az elsõ kérdés az volt Stephantól: - Sprechen Sie deutsch? - Nein, ich kann leider nicht deutsch sprechen. - válaszolt Andreau, akinek a német tudása ennyibõl állt. - I can speak a little bit Enghlish. I think, that the medecin basic language the Enghlish. And the all of the world can understand in Enghlish language - Elkezdõdött egy kötetlen beszélgetés. - Nagy áttörést jelent, sok év munkája van benne, de majd meglátják mire is képes az orvostudomány, akkor, mikor meghódítjuk a világmindenséget, az ûrutazás korszakában, itt a földön történnek meg a csodák, hát akkor holnap sorrendben pár szóval kellene a balesettel kapcsolatban szólni, s azt, hogyan kerültek be a tesztelési eljárásba. Majd elmondanák, milyen érzést jelent a tolókocsitól eljutni a teljesen jól mûködõ mûvégtag használatáig. Mi ismertetni fogjuk, hogy kik, milyen lehetõséggel, hogyan választjuk ki azokat a sérült személyeket, akik használhatják a mûvégtagot, persze a tehetõsek könnyebben, de akinek nincs elég pénze, azoknak is nyitva áll a lehetõség, mert egy bizottság dönti el, ki, hogyan juthat hozzá, és használhatja egy életen át. Georges kint várt, míg bent megbeszélték a részleteket, majd kinyílt az ajtó és mindenki, ahogy érkezett, ugyanúgy távozott. Andreau kikerekezett, s csak annyit mondott motyogva, - Én hülye, miért nem ébredtem föl elõbb, hiszen én kiválasztott vagyok, hogy egy ilyen nemzetközi érdeklõdésre számot adó, teljes élet reményében kapok egy újabb esélyt az életre. 
  
Georges örült, hogy Andreaunek megjött az esze, s szorgalmazta, hogy Ivettehez kopogjanak be, mert ezt valahogy meg kell ünnepelni, persze csak egy alkoholmentes pezsgõ társaságában. - No, azért még elõre ne igyunk a medve bõrére - szólt halkan Andreau, aki tudta, hogy amíg nem zajlanak le az események, gombóc lesz a gyomrában, s most elõször gondolt csak önmagára, túllibbent a mélypontról, erõsítette magában, hogy majd a három félárván maradt gyermekek életét valahogyan tudja majd segíteni. Ezen gondolatokkal tért nyugovóra.
Ez az írás 2015. augusztus 1-jén került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón