Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
Az erkélyrõl
Ott állt az erkélyen, várta Zsolt érkezését. Ilyenkor szokott, otthonról, hat elõtt tíz perccel a buszhoz sietni. Még nem laktak együtt. Beáta kitekintett az utca felé. Zsolt késett vagy három percet. Mikor abba a vonalba ért, hogy láthatóvá vált, Beáta befelé, a szoba felé integetett. Mintha csalna valakit: - Gyere ki! Ezt nagyon furcsállotta, az integetés nem neki szólt. Valaki másnak. Egy pillanatra meg is torpant, aztán látta, hogy egy félmeztelen fickó lép ki a hívásra, az erkélyre. Zsolt nézte, de sietett, mert, idõzavarban volt. Egy éles fájdalom hasított végig rajta, csak egy pillanatig tartott, amíg látta õket. Elegendõ volt, hogy szemével, mint egy objektívvel, tartós fotót készítsen. Beáta alakja, mintha elveszne a magas fickó mellett. Szõke volt és sovány, zavartan állt. Kéthét múlva vallotta be. - Lengyel vendégmunkás! - mondta. Zsolt ezt nem értette. - Te úgysem törõdsz velem, kell valaki! Ez szinte hihetetlen volt. Nem tudta elképzelni, hogy csak úgy, szerez egy fickót az ágyába, aztán bemutassa, mint egy ereklyét. Csak azért, hogy bosszantsa. Másfél éve költöztek ide Zsókával, a feleségével. A házasságuk huszadik évében történt. Erre az idõre ez is tönkrement. Zsolti nehezen viselte a változást. Ahol laktak, azt már megszokta. Itt most, az új helyen, sokat õgyelgett az utcán. Otthon mérgezetté vált a levegõ. A presszóban sört ivott. Beáta szólította meg. - Többször figyeltelek már! Õ nem reagált erre. Azt kérdezte: - Hozhatok még egy sört? Az asszony (mert az volt, elvált), bólintott. Nem sokat beszéltek. Mentek az utcán, már vagy egy órája. Céltalanul, egyszer csak Beáta kérdezte: - Feljössz hozzám? Nem volt kétséges. Szinte bezuhantak az ágyba. Zsolti félt, hogy a sok sörtõl, nem tud teljesíteni. Meglepõdött, mert Beáta dédelgette és perceken belül, szabályos, eredeti méretben díszelgett. Az izzadság kiverte a testét. Csodálkozott, ilyenben még nem volt része. Aztán egy év is eltelt. Zsolt variálni próbált. Az asszony is zaklatta, fürkészõ tekintetével. Beáta pedig kézimunkázott és orálisan kielégítette. Ez vonzotta. Az estéket váltogatta, voltak több napos kihagyások. Ilyenkor Beáta mérges volt. - Nem tudod, hogy mit akarsz?  Panaszkodott, rossz a házassága, szívesen elölrõl kezdené, de mással. Beáta reménykedett. De ez a huzavona felõrölte. Õ is szidalmazta, mint az asszony. Nem volt különbség. Nem volt nála már vagy tíz napja. Este mégis felcsengetett. Beáta szótlanul ült egy fotelban. Az ágyban sem a régi. Nem nyúlt semmihez. Ez elkeserítette. Hanyagolta, még telefonon sem hívta. Reggel ment a buszhoz, otthonról. Azzal járt melózni. Beáta ekkor állt az erkélyen, meg az a szõke srác. Elõzõ este szedte fel a presszóban. A félmeztelen felkérte táncolni. Többen voltak, az építkezésen dolgoztak. Vendégmunkások, lengyelbõl. Esténként így ütötték el az idõt. Beáta nem értette a nyelvet, de a srác tudta mirõl van szó. Némán követte. Másnap kiállt az erkélyre, mert a nõ ezt akarta. Nem tudta miért, de a kérést teljesítette. Zsolt engedett a feleség, Zsóka kérésének, aki mintha megérezte volna ingadozását. Utazzanak le pár napra Hajdúszoboszlóra. Jót tesz neki a meleg víz, az ízületei megmerevedtek. Engedett a kérésnek. Legalább nyugta lesz. Negyedik nap Zsóka szólt. - Borzalmasan viszket! Vakarta fan szõrét. Zsolt megértette. - Biztos lapostetû! Elborzadt és meg is lepõdött. A lengyel jutott az eszébe, az erkély, az akkori reggeli jelenet. Zsóka szitkozódott. - Büdös kurva! Zsolt ezen csodálkozott. A lengyel miatt valóban kurva. Miért büdös? Talán tetves! Más is lehetne? Persze, lehetne még más kifejezést is találni, redves...k, piszkos...k, szopós...k. Fokozni már nem akarta. Mit magyarázkodjon. Zsóka tudott mindent, benne csak a remény maradt. Talán még meglehet ezt a házasságot menteni. Vagy talán már nem? A gyógyszertárba az oldatot õ kérte a gyógyszerésznõtõl. Zsolt jól öltözött fickó volt. Meredt szemmel néztek rá. Õ az oldatra koncentrált. Az üveget nadrágja zsebébe tette. Zsóka az utcán várta. Amikor kilépett, úgy érezte, arcára van írva: tetves! Volt már dolga pár nõvel, de ilyet még nem tapasztalt. Pont tõle? El sem akarta hinni, pedig õ volt a szállító. Két hét után megbocsájtott. Sok emlék fûzte hozzá. Ezek nem történések. Együtt szerzett közös élmények voltak. Csupán aktusok, és milyen aktusok? Lúdbõrözött a háta, ha csak rágondolt. A csaj tapadt rá. Biztosan férjhez akart menni, újból. Említette ezt. Kicsit burkoltan, más oldalról megközelítve. - A volt férjem, tud rólad! - mondta egyszer. Zsolt nem válaszolt, elgondolkodott. - Mi köze ehhez? Ha már egyszer elváltak? Elhagyta az asszonyt. Azt mondta a miértre: - Más nõvel jött össze! Tehát nem õ egy másik férfivel. Csak a lengyellel. A tetût is tõle kapta, ajándékba, hogy aztán õ is megajándékozza Zsókát. Szép ajándék. - Te sem veszel el! Megsúgta a férjem, mert gyûlöl! - mondta Beáta. Forrt benne az indulat. Akarta is, meg nem is. Idõt kért magának, magától. Gondolkodni kell, részletesen, mindenrõl. A máról, az esetleges jövõrõl. Még szerencse, hogy munkája naponta távolra szólította. Legalább egy hétig gondolkodott, mit tegyen? Egyelõre nem találta a választ. Közömbös lett minden. Este, mikor leszállt a buszról, arra gondolt: - Mehetek ide is, meg oda is! Mindkét helyen várnak, de minek? Ízét vesztették ezek a kapcsolatok. Ha folytatná, a folt úgy is ott maradna. Legjobb befejezni mind a kettõt. A döntés mégis fájdalmas volt. Érezte, életébõl egy darabot kiszakítottak. A sebeket, melyek nehezen gyógyulnak, csak nyalogatni tudja. Ezzel tisztában volt, de ez volt a döntése.
Ez az írás 2015. július 31-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón