Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XIX.
Andreau álma 
   
Andreau elbúcsúzott: - Most magatokra hagylak benneteket, turbékoljatok csak, én megyek és megemésztem, milyen végtaggal is látnak majd el engem. - S Andreau elkerekezett. Alig várta, hogy becsukja maga mögött a szobájának ajtaját. Észre sem vette, hogy Pierre alig várta jöttét, mert szeretett volna beszélgetni. Egész nap egyedül, nagyon, de nagyon rossz, igaz kibújhatott volna odújából, de arra lusta volt. - Na végre, hogy megjöttél, Etienne már keresett téged. - Megtalált, de most ne haragudjál, de magamban szeretnék lenni. Ha gondolod, egy kicsit kigurulhatnál a szobából, mert szeretnék aludni. - Máskor nem szoktalak zavarni! Mi történt? - kérdezte Pierre. - Errõl most nem beszélnék. - Pierre látta, hogy jobban teszi, hogy most magára hagyja Andreaut. Andreau áttornázta magát az ágyra, elõször csak forgolódott, nyugtalan volt, s nem is eszmélte, mikor nyomta el az álom. 
  
Álmában megjelent Ivette, aki mosolygott reá, s biztatta, bátran lépj a mûlábadra, rajta meg kell szoknod, hiszen most te leszel az én lábam. Elsõ pillanattól beléd szerettem, s igaz én deréktól béna vagyok, de az eszem megmaradt, a Sorbonne egyetemen tanultam, s a továbbiakban is a szakterületemen szeretnék dolgozni. S te? Neked is kezdened kell az életben magaddal valamit! Dolgoznod kell, hisz az adja meg az erkölcsi tartást az embernek. Gyere, csókoljál meg! Látod? Virágos mezõn járunk, s együtt fekszünk a réten, s nézzük a bárányfelhõket. Hát nem csodálatos az élet? - Pierre vissza érkezett a szobába, gondolván Andreau már elaludt, s hallotta, hogy Andreau magában motyogta: - Hát nem csodálatos az élet? - majd fölriadt. - Hol vagyok? - kérdezte - s hol van Ivette? - majd riadtan vette észre Pierre-t. - Álmodban beszéltél - mondta Pierre. - S mit mondtam? Kifecsegtem a titkaim? - ideges lett Andreau. Pierre még nem látta ilyen zaklatott állapotban. - Nem, ne izguljál, egyedül csak azt hallottam, milyen csodálatos is az élet.
Ez az írás 2015. június 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón