Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XVIII.
Új lehetõségek Andreau életében 
   
Miután Susanne kitárulkozott Andreaunak, másként tekintett Mariere. - Szokott Ön meditációs zenét hallgatni? - tette föl a kérdést Marie. - Nekem sokat segített, ellazulni, nem gondolni a gondokra, egyszerûen csak lebegni. Nagyon pihentetõ, s utána az ember szinte újjászületik. A kedvencem, ami nem kifejezetten relaxációs zene, Jean Michel Jarre zenéje. Azért mondom, hogy bármilyen zene is jó, csak átadni magát a mindenségnek. Van Önnek kedvenc zenéje? - Igen Liszt Ferenc Szerelmi álmok, azt órákon át tudnám hallgatni, pedig nem hosszú maga a zongorajáték, van még több is, például St. Martin szaxofonmûvész darabjai is. - válaszolt Andreau. 
  
- No most letelt az idõ, de holnap folytatjuk a beszélgetést, hiszen én mondtam, elsõsorban a pszichoterápiában hiszek, igaz, vannak indokolt esetek, mikor gyógyszert kell szedni a pácienseimnek. - s udvariasan kinyitotta az ajtót Marie, még integetett is mosolyogva. 
  
Mikor Andreau kikerekezett a szobából, szinte úgy érezte, megvan a megoldás kulcsa, tréningeznie kellett önmagát. Ekkor Etienne fõorvos kérte menjen vele, s megmutatta neki, a mûvégtagot. - Ez lenne az? - kérdezte kissé elkeseredett hangon. - Nézze, ez a legmodernebb szerkezet, a nadrág alatt nem fog látszani, s ezzel még a földre is tud majd ülni. A derekára rögzítjük, s újból meg kall tanulnia járni vele, hazudnék, ha azt mondanám könnyû lesz. - tájékoztatta a fõorvos. - Holnap el is kezdjük. - majd befejezte a beszélgetést. Kissé csalódottan távozott Andreau, akit már türelmetlenül várt Georges és Susanne. - Nem tudtuk elképzelni, hol voltál ennyi ideig, már azt hittük, hogy leléceltél, mondván, már a tolókocsit profin kezeled. - Jaj ne is mondjátok, most mutatta meg a fõorvos a mûvégtagomat, s egy fémvázas szerkezet, olyan leszek, mint Ollókezû Eduárd, csak nekem éppen a lában lesz olyan. Hát én nem is tudom, akarom-e ezt az egészet végigcsinálni. Igaz a pszichiáterrel jót beszélgettem, s jobb pszichés állapotba kerültem, de ez a mûvégtag elkeserített. Egyáltalán, hogyan fogok én új társat találni? Ja, mikor a szexre kerülne a sor, mondanám, hogy várjon, mert le kell csatolnom a lábam, s így magatehetetlenül, feküdnék? Ez olyan kiábrándítóan hangzik. - Ne szaladjunk elõre, elõször is olyan nõt válassz, akivel megtalálod a közös nevezõt, legalább nem az lesz az elsõ neked, hogy hanyatt fektess. Na látom már témánál vagytok - nevetett Susanne, el is feledkeztek a fiúk, hogy nõ is van velük, s így egyszer csak közösen jót nevettek.
Ez az írás 2015. június 6-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón