Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XVII.
Megtört a jég 
   
Marie már várta Andreaut, mikor nyílt az ajtó, s bekerekezett. - Jöjjön! - hívta Marie. - Nézze, rájöttem, hogy kibeszéljem magamból a fájdalmat, amit érzek. Álmatlan éjszakáim vannak, magamat okolom mindenért, s nem tudok ezen gondolatoktól szabadulni. Így kell leélni az életem, hát nem. Kétesélyes a dolog, vagy véget vetek ennek az egésznek, s eldobom magamtól az életet, vagy összeszedem magam, s talpra állok. - Tanácstalannak érzem magam, vergõdök, s sokszor úgy érzem, nem is a jelenben élek. - tört elõ Andreauból a fájdalom. - Mondja nyugodtan az érzéseit, de gondoljon a barátaira, ott fent nem akarhatják, hogy eldobja magától az életét. Õk is amellett lennének, szedje össze magát. Nem tudok mást mondani, mint azt, teljes életet élhet. Holnap érkezik a protézise, s megtanul majd járni újból, észre sem fogják venni, hogy mûlába van. próbáljon új barátokra lelni, s amíg itt tartózkodik, fölépíthetné ez alatt a jövõbeli életét. Látom, Georgesszel jól összebarátkozott, ne hagyja, hogy a negatív érzések eluralkodjanak önön. Tudja nagyon jól, hogy például töri a francia nyelvet, míg felesége ragyogóan beszéli a nyelvünket. Tanuljon, tûzzön ki maga elé célokat, s valósítsa meg azokat. Segítse az elesettebbeket, s elhiheti,  jobban fogja magát érezni. Merítsen erõt a lehetõségeibõl. Délutánonként ott van a sportolási lehetõség, az asztali tenisz, vagy a kártyázás például, tudom, hogy Ivette nagyon jó ping- pongozó, segítse õket. Mutasson példát a többieknek, s vegye át Pierre optimizmusát, aki a maga szintjén próbál szórakoztató lenni. Mit gondol ezekrõl a gondolatokról? - tette föl Marie a kérdést. - Tudom, gondolhatja ezek üres frázisok, de ha én nem, más sem tudja jobbá tenni az életét, csakis saját maga. Minden külsõ segítséget megkap, Önön a sor, hogy elfogadja s él-e vele. Egyébiránt köszönöm, hogy hozzám fordult, ez már egy új lépés a teljesebb jövõ érdekében. fontos a bizalom, úgyhogy nekem mindenrõl beszélhet, hiszen azért vagyok, hogy lelki segítséget nyújtsak. - Kérem, nagyon szépen kérem, hogy fontolja meg szavaim. Én mindig az Ön rendelkezésére állok. Még ügyeletben is fordulhat hozzám, ha ne talán nem tudna aludni. Megkedveltem magát, alapjában véve Ön jó ember. - Marie küszködött a könnyeivel, de nem akart gyengének látszani. Hát igen, neki hivatása van, amely azt jelenti, a nap 24 órájában azonosul a betegeivel, s nagyon megviseli az, ha már nem tud segíteni. Andreau fölnézett s fölfigyelt az asztalon lévõ egyik fényképre, mely egy kisleányról készült. - Talán õ a gyermeke? – kérdezte Andreau. - Igen, csak volt. Elcsukló hangon mondta - már nincs az élõk sorában, s ezért is elhatároztam, mindenkin megpróbálok segíteni, mert tudom, és érzem, ez a hivatás jutott részemre, látja én a munkába temetkezem, s a kisleányom elvesztése akkora trauma volt számomra, hogy úgy éreztem nincs már értelme az életemnek. Ezért is tudom megérteni a betegeimet. - Most már érti ugye, hogy miért tartom olyan fontosnak az Ön gyógyulását? A saját példámból tudom, mi az igazi tragédia. Ön vallásos? - tette föl a kérdést Marie. - Tudja a kisleányom elvesztése után Istenhez fordultam, ha nem is megyek mindenkor misére, de be-be szoktam térni a templomba, akkor imádkozom, s érzem, Isten meghallgatja imáimat. Nekem a vallás segíti a mindennapjaimat. Andreau elszégyelte magát, nem akart tapintatlan lenni. Most õ érezte azt, hogy mindent meg kell neki tenni a talpra állásra, hiszen Marie bizalmába fogadta, ezt nagy értéknek tartotta. - Elnézést szeretnék kérni Öntõl a korábbi viselkedésemért - lehajtott fejjel kért bocsánatot. - Önnek nem kell bocsánatot kérni, mert a betegség nem válogat, s elhiszem Önnek, milyen is az érzelmek poklában élni.
 
Ez az írás 2015. május 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón