Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - XII.
Andreau észrevette, Georges reakcióját, mikor meglátta ezt a gyönyörû nõt. Susanne szólt - Odamegyek hozzá, kíváncsi vagyok, hogy mi történt vele azóta, amióta nem találkoztunk. - Ismered? - kérdezte Georges. - Igen, együtt jártunk az egyetemi kurzusra - válaszolta Susanne. - Miután Susanne odament Ivettéhez, érdeklõdött: Ca va? - S a válasz: - Ca va bien, merci! Istenem de jó, hogy találkoztunk - szólt Ivette. De mit keresel itt? Csak nincs valami baj? - Hogyan is mondjam el, még itt Párizsban, a férjem fél oldalára lebénult, s most itt ragadtunk, itt folytatják a rehabilitációját, mert a szívével van valami komoly baj, nem tudom. De nem vezethet, még repülõre sem szállhat. Nézz csak oda, az a magas jóképû hapsi a férjem, aki Andreauval beszélget. Látod õket? - Ivette érdeklõdve figyelte a két férfit. - S ki az, aki a tolószékben ül? Nagyon jó képû, s furcsa még nekem is, ha mást látok magamon kívûl a kerekesszékben. - Itt ismerkedtek meg, Andreau egy nagyon jólelkû férfi. Bemutassam neked? S már indult is volna, de Ivette nem akarta. Nem az, hogy szégyellte magát, de gátlásossá vált a balesete óta. A võlegénye halálát nem tudta kiheverni. - Ide a rehabra, pszichiáter jár hozzám - mondta. 
  
Most ne haragudjál, de megebédelek, és sietek vissza a szobámba. - Au revoir! Azért, ha legközelebb jössz bõvebben beszélgethetünk. - S Ivette kapkodva habzsolta be az ebédjét, hogy minél elõbb távozhasson az ebédlõbõl. Susanne visszatért a férfiakhoz. - No, mit tudtál meg? Mi van vele? - férje kérdésére kurtán válaszolt: - Csak üdvözöltük egymást. 
  
Andreau feszengve érezte magát. - Talán én vagyok a baj, én is elbújnék legszívesebben a világ elõl, nem, ne is kísérjetek vissza a helyemre. Szemei könnybe lábadtak - mert csak az erõsek képesek sírni.
 
Ez az írás 2015. április 25-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón