Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - VIII.
A tornateremben 
   
Másnap, reggel fölébredve Andreau egyre csak az elõzõ nap látott férfi és a hozzátartozó nõ járt az eszében. Nem szép dolog, de irigykedett. Õ még nem tudta a tragédiát, ami Georges körül lebegett, mert ha majd meg tudná, a könnyei kicsordulnának. Mert csak az erõsek képesek könnyeket ejteni. 
  
Marie lépett be a kórterembe, s Andreaunak mondta: - A reggeli után mennie kell a tornaterembe. Ott lesz majd egy fiatal férfi is, a neve Georges, biztos jól összebarátkoznak majd. Ez mindkettõjüknek javára válik. - Aztán, szokásához híven határozott léptekkel tovább ment. 
  
Andeaunak kicsit tovább tartott a készülõdés, Pierre a szobatársa nem gyõzte sürgetni. Aztán elindultak az ebédlõ felé. - Egy jó kiadós reggeli biztos jót fog tenni - lelkesedve szólt Andreau. 
  
Pierre még csodálkozott is. Andreau már egészen jól közlekedett a tolókocsival, s begurultak a terülj- terülj asztalka ebédlõbe. Javában tartott a reggelizés, mikor Georges és a bombázó nõ elhaladtak az ebédlõ ajtaja elõtt, szokásukhoz híven a nõ átkarolta a férfi derekát, fejét ráhajtotta a férfi vállára, látszott rajtuk az együvé tatozás. 
  
A gyógytornász, Rose már ott toporgott az ebédlõ ajtajában, mert lifttel lehetett csak megközelíteni a tornatermet, mindenképpen meg is akarta mutatni, hogy az épület útvesztõiben hol is van a tornaterem. Andreaut fölvillanyozta, hogy a gyógytornász nõ, gondolataiban eljátszott, hogy kellemesebb lesz a torna, mert hát nem hazudtolhatta meg magát, rajongott a nõi nemért. Arra nem számított, hogy kegyetlenül nehéz lesz a torna, s Rose nagyon határozott, ellentmondást nem tûrõ hangon vezényelte a gyakorlatokat, s ha valakinek nem ment, hát erõltette, mert vallotta, csak akarni kell, mert ez jelentheti a gyógyulást. 
  
Georges késve érkezett a tornaterembe, Rose nagyon mérgesen fogadta: - Nem tudja, mikor kezdõdik a gyógytorna? - Elnézést, de a feleségem jött be hozzám, értse meg, minden perc számít nekem, amit vele tölthetek, hisz tudja ugye a történetem. Ekkor Rose kedvesen mondta: - Induljon el a bordásfalig. - A bal karja föl volt feszítve egy erre a célra kifejlesztett merev tartóra, látszott az arcán, mikor azt lecsatolták, hogy megkönnyebbült. Jobb kezével kapaszkodva, a bal lábát kellett elõre-hátra mozgatni. Utána a bal karját emelgették, ami iszonyú fájdalommal járt. 
  
Andreau már egész jól, önállóan végezte a gyakorlatokat. Ez egy kis önbizalmat adott neki. Hát hiába azért könnyen tanult. Mikor, már a tolókocsiba visszaült, odakerekezett Georges-hez. - Üdvözlet a fedélzeten. - Bonjour, monsieur! - szólt Georges. Comment ca va? - kérdezte Andeaut. - Comme ci comme ca. - volt a válasz. - Szóval, szo szo? - Ez egyenes beszéd - mondta Georges. Mit is válaszolhatna arra, hogy, hogyan érzi magát Andreau? - Még be sem mutatkoztunk egymásnak. - Jaj, hát persze. A nevem Andreau, s Te? Én Georges vagyok.
 
Ez az írás 2015. március 28-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón