Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
László Eszter
(1956– )
A fordulat
1.
 
Anna befejezte a takarítást. Sóhajtva gondolta: Ferenc már megint nincs itthon. Régen hazaérhetett volna, de õ a forgalomra hivatkozva egyre késõbben jött haza. Bizonyára a barátaival volt, rosszabb esetben nõnél.
    Anna teljesen el volt keseredve. Nagyon szerelmes volt férjébe, tudta, hogy szereti a nõket, de azt nem is álmodta, hogy Ferenc nõügyei házassága után is ugyanúgy folytatódnak, mint elõtte. Azelõtt is megbocsátott neki, próbálta megérteni, de sokat bánkódott. Miért nem elég neki õ? Õt senki más nem érdekli; az õ férje miért ilyen csapodár? Ferenc nem szívesen tárgyal errõl, mindig fogadkozik, hogy többször nem fordul elõ. Azt állítja, nem tud ellenállni a csábításnak – ragadnak rá a nõk. Ezt Anna nem is csodálta, különösen vonzónak látta õ is férjét. 
    Zördült a kulcs, megérkezett Ferenc. 
    Ha megcsókol nem volt nõnél – gondolta Anna.
    Ferenc elfordult:
    – Éhes vagyok a rohadt életbe – mondta.
    Anna majdnem sírva fakadt. Amilyen kedves és bájos volt néha, olyan durva és elutasító is tudott lenni. 
    – Szia. Melegítem a vacsorát. – mondta neki, megerõsítve magát. Ferenc indult a fürdõszobába. 
    Szó nélkül ette a vacsorát, tényleg nagyon éhes volt, és alkoholszag is érzõdött rajta. 
    – Milyen napod volt? – kérdezte Anna.
    – Pocsék.
    Anna érezte, Ferenc nem akar beszélgetni. Elmosogatott, kisfiát megnézte – aludt szépen – aztán ment a hálószobába. 
    Óvatosan lefeküdt. Ferenc magához húzta, és hirtelen úgy elkezdett sírni, hogy Anna megdöbbent.
    – Mi baj van, drágám?
    Ferenc nem válaszolt, csak zokogott tovább. Aztán Anna karjaiban szépen elcsendesedett és elaludt.
 
 
2.
 
Márta a villamosmegállóban türelmetlenül nézelõdött – kicsit elkésett már – mikor látókörébe került egy fiatalember, aki megszólította. Eleinte nem nagyon figyelt oda rá, de a villamoson, mikor már egymással szemben ültek, a férfi oly kedvessé, udvariassá, szórakoztatóvá vált, hogy egyre jobban tetszett neki. Megdobbant a szíve, és úgy szállt le a villamosról, hogy ma csoda történt vele…
    Márta férjes asszony volt, de házasságát unalmasnak és rossznak tartotta. Szinte csak arra várt, hogy találjon valakit, akivel új életet kezdhet. Nem volt már fiatal, fia 12 évesen tudta: szülei házassága nem ideális. Elábrándozott: lehet hogy találkozott a férfival, akivel újra kezdhetné az életét? Nem látott gyûrût az ujján, fiatalabbnak is tûnt, mint a férje, és olyan nagyon jól érezte magát vele…
    Két nap múlva munkahelyén hívta Ferenc. Randevút kért. 
    A megbeszélt helyen Ferenc még jóképûbbnek tûnt, s csak be kellett szállnia az autóba és mentek. Márta azt sem tudta hirtelen, merre járnak. Az autó repült, Ferenc elbûvölõen udvarolt. Egy külvárosi lakótelepi lakásba vezette be új barátja, s egy kis ital elfogyasztása után szinte lerohanta Mártát. Neki hamar fejébe szállt az ital, nem ellenkezett. Miért is ne? Szerez egy kellemes órát magának, kinek mi köze hozzá, és lehet, hogy ez a férfi lesz a jövõ.
    Visszafelé az úton Márta megjegyezte:
    – Egy fontos dolgot még nem mondtam el neked. Nekem férjem van.
    – Nekem meg feleségem, és? – hangzott a válasz. Márta úgy érezte, megnyílik alatta a föld. Hát ennyi volt! Hirtelen nagyon elszégyellte magát. Most, hogy nem számíthatott a férfira, mint szabad emberre, egész másként látta az ügyet. 
    Félve ment haza. Otthon Gyuri azonnal észrevett mindent. Szerette Mártát, s megérezte, mi történt vele. Márta bevallott mindent. Gyuri nem volt durva ember, sírt és sóhajtozott, de semmi fenyegetõ, válásra utaló szó nem hangzott el, azonnal megbocsátott neki, de hogy nagyon fáj neki az eset, azt Márta láthatta. Elgondolkodott, belátta, hogy biztos házasságát kár ilyen kalandokkal bizonytalanná tenni, ha nem is tökéletes az élet Gyurival, de még sincs egyedül, és Gyuri nagyon szereti õt. Hogy õ nem tudja annyira szeretni Gyurit, arról nem tehet, majd jobban fog igyekezni, hogy ez ne legyen fájdalmasan feltûnõ. Elhatározta, hogy a jövõben nem fog ilyen elõfordulni. 
 
 
3.
 
Anna egy napon mosás elõtt Ferenc inge zsebében egy cédulát talált: rajta egy nõi név és egy telefonszám. Olyan düh kerítette hatalmába, hogy szinte nem is gondolkodott, rohant a telefonhoz és hívta a számot. Egy munkahelyi telefonszám volt, ahol adták a megnevezett kolléganõt. Anna bemutatkozott és kereken megkérdezte, hogy ismeri-e a férjét, és milyen kapcsolat van közöttük. A nõ zavarba jött, beismerte hogy egyszer találkoztak. Anna végére akart járni az ügynek: megbeszéltek egy randevút. Este Ferenc elé tárta, mit végzett, és közölte, együtt mennek el és tisztázzák ezt az ügyet. A házasságát õ nem hagyja tönkre menni. Ferenc beismerte, hogy találkája volt a nõvel, de azt állította nem õ volt a kezdeményezõ fél. Ferenc ugyan vonakodott, és rossz ötletnek találta ezt a „tetemre hívást”, de Anna a sarkára állt és nem hagyta magát. Ferenc nem akarta elveszíteni Annát, úgy gondolta majd csak kibeszéli õ magát és Anna úgyis neki fog hinni, nem az idegen nõnek, így hát végül ráállt, hogy találkozzanak.
 
 
4.
 
A megbeszélt idõben az étteremben négyen találkoztak. Anna azt kérte, elõször hadd beszéljen õ vetélytársával. Felmentek az étterem felsõ részébe, a két férfi külön-külön egy lenti asztalhoz ült le. Elõször is jól megnézte Mártát, sem szebb, sem fiatalabb nem volt nála, sõt idõsebb, és a külseje sem tért el az átlagostól. Õszinte válaszokat kért Mártától. Márta nagyon bûnbánónak és készségesnek tûnt. Elmondta, hogy férjével együtt õk is átgondolták az ügyet. Azzal védekezett: nem tudta, hogy Ferenc nõs. Anna sírt. Az egész helyzetet olyan kilátástalannak érezte, mintha szélmalomharcot vívna. Ez soha nem fog már elmúlni? Ferenc mindig ilyen marad? Mindegy, csak egy új nõ legyen? Végül kicsit megnyugodott, és megkérte Mártát, hívja fel férjeiket. 
    Mikor Márta leért a lépcsõn, menet közben rendelt négy kávét maguknak. 
    – Soha ne csalja meg a férjét! – mondta a fizetéskor pénztárosnõnek.
    – Özvegy vagyok... – válaszolta az elhûlten.
    Késõbb négyesben beszélgettek, próbálták hárman meggyõzni Ferencet, hogy házassága érdekében fejezze be nõügyeit. Kölcsönös ígérgetések és fogadkozások között békésen váltak el. Pár év múlva a metrón egy szép családot látott: két gyönyörû kisfiút, egy ragyogó anyukát, szeretõ, nyugodt békés apukát; a szülõk mindketten a gyerekek felé fordultak. Ferencék voltak. Márta gyorsan máshová ült, nehogy véletlenül észrevegyék. Eltöprengett, vajon megváltozott-e Ferenc?
 
László Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
 
A NapSziget folyóirat
negyedévente
papíron is megjelenik.
 
Megrendelhetõ:
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón