|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| …mintha
kések éle
közelít, távolba hajlik, emelkedik amott pulzál a part átveszem lüktetését ilyenné leszünk a tükörben – mint a víz alig van arcom, s hogy szétbonsam egészen, e forgással alszom, magam lennék a símaság kristálykék rengeteg szorítom, szinte már belémarok így futunk, míg megállít végül egy elénk térdeplõ vonal, egy illat törik ezer felé mintha a hajnali árnyak mind nemet mondanának ilyenkor könnyezni kell, s találgatni titkukat és nincs is talán, csak a tornyokat figyelem, s a büszke ablakok ritmusát az utca lángol, zakatolnak a mutatók, zenél és köszönt valami ragyogás elém zúduló vonalak, lüktetõ part, kavicsok el innen |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
