Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - VII.
Andreau és Georges 
   
Ahogy Mathilde mondta Jean óránként nyitott be a kórterembe, s elemlámpával Andreau arcát világította meg. Iszonyatosan rossz volt az éjszakája. - Azt hiszik, hogy megtörök? - gondolta -, Hát ilyen a rehabilitáció? Panaszt fogok tenni a fõorvosnál - fortyogott magában. 
  
Majd az utolsó éjszakai ellenõrzés elõtt Andreau kiment a szobából, s leült a nappali sötét sarkában. Jean pánikba esett, mikor nem látta Andreaut az ágyában, kopogott a fürdõszoba ajtaján, s mikor nem kapott választ benyitott, de senki sem volt ott. Most mit tegyen? Szóljon a biztonsági õrnek? Sietõsen hagyta el a kórtermet, s mikor elindult volna a telefon felé, ösztönösen, az ablak felé nézett, s megpillantotta Andreaut ott kuporogva, a fejét lehajtva, átérezte azt az önmarcangolást, ami nyomasztotta Andreaut, s ez megrázó élmény volt Jeannak. Csöndesen odaült mellé, s hallgatott. Lassan eljött a reggel, majd Andreau fölkelt s visszament a szobájába. Mathilde megérkezett, s Jeantól átvette a mûszakot. - Tudod Mathilde, kegyetlen és tanulságos éjszaka volt, úgyhogy, a Te módszered csak ront a helyzeten. - felemelt hanggal tájékoztatta Jean. - Te nem érted, a tehetetlenség, az az, hogy valahogyan föl kellene rázni ebbõl az apátiából, s az élet felé fordítani. Szép száll fiatal legény, nem szeretném, ha feladná a küzdelmet. Hidd el, a szívemen viselem a sorsát. Majd a referálón meg kell beszélnünk a hathatós terápiát. - válaszolt Mathilde. 
  
Úgy is lett. Étienne, a fõorvos tulajdonképpen helytelenítette az éjszakai módszert, s mérges lett, mert kényesen vigyázott arra, hogy a betegeik a szanatórium hírét öregbítsék s nem ilyen középkori módszerek a legjobbak a jó hírnévnek. - Nem is értem, hogyan történhetett ilyen. Most mehetek s kiengesztelhetem Andreaut - fejezte be a fõorvos, majd Marie megszólalt, nem régen érkezett Georges a neuró rehabilitációra, össze kéne ismertetni õket, mert Georgesnek a halálos betegsége ellenére nagy az élni akarása. 
  
A másnap a szokásos napirend szerint folyt le, annyi különbséggel, azzal hogy a csendes pihenõ alatt Andreau a nappali ablakán keresztül szemlélte a szépen megnyírt, bokrokat. Próbálta fölfedezni a természet s a kertészek remek csodáit. 
  
Fölfigyelt egy férfira, akinek a bal karja tehetetlenül lógott, a bal lábát húzta, s bottal botorkált, mellette egy sötét barna derékig érõ hajjal lévõ fiatal nõ, a Lee farmer feszült a popsiján, a fehér habos blúz kiemelte a felsõtestét.  Kíváncsian várta, hogy megforduljon. És tényleg a szanatórium épületével szemben leültek egy padra. Elsõ pillantásra magával ragadta Andeaut. Irigykedve nézte, ahogy a nõ megfogja a férfi kezét, simogatja, ragaszkodóan bújik hozzá. S még jókat is tudtak együtt nevetni, - Ó, Istenem, nekem is ilyen menyecskét kéne az orvosnak fölírnia. Annyi gyengéd szeretet volt látható bennük, melyre Andreau is vágyott. Nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett a fiatal férfival, de önmagába nézett s rájött, hogy õneki még szerencséje volt, mert a csonka láb protézissel pótolható. Elnézte ezt a boldog párt, messzirõl sugárzott belõlük a mindent elsöprõ szeretet. 
  
Ekkor lépett Marie Andreauhoz. - Szép a kert ugye? - kérdezte Marie, csakhogy elkezdje a beszélgetést.  - Szép a kert, de legfõképp a boldog pár, akik meghatottak engem. Ahogy a hölgy hozzábújik a férfihez, ahogyan simogatja, Ó Istenem, nekem nem adatik meg a mindent elsöprõ szeretet. Persze errõl én tehetek. - Holnap úgy intézem, hogy együtt legyenek a gyógytornán, s megismerkedhet Georgessel. Látja, hogy fiatalok is vannak itt, s biztos tudnak majd jókat beszélgetni. Marie elnézést kért a tegnapi éjszaka miatt, a fõorvos úr már intézkedett, s nyugodt lehet, többé ilyen nem fordulhat elõ. 
Andreau tudomásul vette. S a szemét nem tudta levenni a fiatal párról.
 
Ez az írás 2015. március 14-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón