Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A lavina fogságában - VI.
A neurológiai rehabilitációs központ ugyanott, csak a másik szárnyon helyezkedett el. A terápiás foglalkoztatók közösek voltak a mozgásszervi rehabilitációs központ foglalkoztatóival. 
Georges nemrégen érkezett a neurológiai rehabilitációs központba. Éppen, hogy felesége kipakolta a bõröndjét, belépett az orvos a kórterembe. - bonjuor, madame, monsieur, nevem, Philippe, - üdvözölte, õket és egyben bemutatkozott. - Rólam már biztos mindent tud, de bemutatom a feleségem, Susanne-t - s felesége nyújtotta a kezét, üdvözlésképpen. Philippe a szeme sarkából sandított Susannere, s egy nagyon szép és csinos nõt látott. Gondolta is, milyen szerencsés Georges mármint, hogy a felesége is so beautiful - rendezkedjen el - mondta az orvos -, aztán majd holnap megbeszéljük a terápiákat. - s sietõsen távozott. Susanne igyekezet a fontos dolgokat Georges keze ügyébe tenni, majd leült mellé az ágyra. - Meglátod, minden rendben lesz, jó kezekben vagy. - Mondjad, mit szeretnél, hogy hozzak még valamit? - kérdezte Susanne. - Tudod, azt szeretném, hogy a nap minden percében velem legyél. Te vagy életemben a napsugár, s köszönöm, hogy általad, apa lehetek - válaszolta Georges. Tudom, hogy Thomasnak is szüksége van reád, hiszen ? még csak másfél éves, s ha, mint apa nem lehetek vele, Te mind anya engem is pótolnod kell. - Georges szobatársa, idõs ember volt, s ritkaság számban történhetett, hogy fiatalon fél oldalára valaki lebénul. - My name's Fernand, welcome ont he board - szólt angolul.  - Can You speak English? I can speak a little bit. - szólt Georges. Most egy kicsit megnyugodott, mert az angol nyelvtudását csiszolgathatja. - Most magadra hagylak - szólt Susanne -, majd este még bejövök. Egy lakást béreltek a közel a kórházhoz. Még szerencse, hogy kötöttek biztosítást, minden lehetséges esetre. Georges tudta, hogy a szíve beteg, hiszen õ orvos volt, csak a felesége elõtt titkolta, nemcsak õ, hanem a szülei is. Nem tudták, hogyan mondják el, hát igen ez nehéz kérdés. Azzal a tudattal élni, hogy férje bármikor meghalhat, vagy esélyt adni az el?re vetített boldog életre, rettegés nélkül. Volt is egy beszélgetésük, Georges édesapjával, s Susanne kijelentette, mikor férje lefogyott és nagyon köhögött, orvosi segítség kell, mert ott van egy kisgyermek is, s szükségünk van Georgesra. Ekkor dõlt el, nem tájékoztatják, hogy férjének szívizom sorvadása van, s bármikor meghalhat. Most szerencséje volt, mert a szívébõl elindult a vérrög és az agyban állt meg, ez okozta a bénulást, de legalább életben maradt. Susanne a férje által kért detektívregényeket szedte össze, valamint Gazebo albumát, hogy majd este bevigye hozzá. Tudta, hogy férje kedvencei voltak a klasszikus detektívregények, valamint sütött egy almás pitét. 
  
Miután Susenne elment, Georges magába fordult. Annyira magányosnak érezte magát, mindent, de mindent oda adná a szeretetért. Nagyon sokat jelentett neki a felesége, s lehet, hogy egyszer, kétszer megcsalta, de most érezte igazán milyen nagy szüksége is van Susannera. Annak örült volna leginkább, ha mellette lenne egész nap, ez azonban nem volt kivihetõ. 
  
A magány rossz tanácsadó, borús gondolatok jártak a fejében, csak ne lenne olyan tehetetlen a bal karja, s a lábát is húzza. Ráadásul a gyógytornában nem erõltethetõ, mert aritmiában van a szíve, s majd szükséges lesz egy beavatkozásra, hogy újból sinus ritmusban verjen a szíve. Addig, bármikor kaphat, újból egy embóliát. Szerette volna magához ölelni kisfiát, érezni a családi szeretet hangulatát. A mikor szobatársa, Fernánd szólt hozzá, nem is reagált, csak maga elé nézett. 
  
Ekkor lépett be a szobába Marie, aki szintén foglalkozott Georgessel. - Bemutatkozom - szólt -, én leszek az Ön pszichiátere, higgye el ilyen fiatalon is elõfordulhatnak tragédiák, de azon dolgozunk, hogy minél zökkenõmentesen teljenek napjai, hogy aztán sikerüljön megtalálni az élhetõ életét. Marie olvasta Georges kórrajzát, s bár nem szabad kimutatnia megrendülését, mosolyt erõltetett arcára. Belül sírt, mert tisztában volt azzal, hogy egy darabig még érezheti a családja szeretetét, s pont õket fogja itt hagyni, akik biztos úgy élik majd meg, hogy cserbenhagyja õket. Elgondolkodott magában, s Andreau jutott az eszébe, talán össze kéne hozni õket, mint két fiatalt, s ez segítené a pszichés épülésüket. Majd Georgeshoz fordult: - No a felesége volt már önnél, s örült neki? - Igen, kurtán válaszolt Georges. Marie látta, hogy, mint Andreau, Georges is nehéz dió lesz, de õ azért pszichiáter, hogy talpra állítsa a betegeket és az élet felé fordítsa õket. - Most hagyom pihenni, majd holnap elkezdjük a terápiákat, addig is itt hagyom a tesztet, amit ki kellene töltenie, tudja, mérnünk kell, hogy esetlegesen maradt-e vissza az embólia következtében emlékezet kiesés. - Marie ezután elhagyta a szobát. Georges dúlt-fúlt magában, - mit képzelnek, hogy az agyam károsodott-e, az az egy, ami egyedül éppen maradt, s a tesztet becsúsztatta a fiókba.
 
Ez az írás 2015. február 21-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón