Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Gyöngyösi Norbert
(1977– )
Hajlék
Mikor özvegy Kovács Béláné, Aranka, elindult lakásából a szemétledobó felé, még nem sejtett semmit az elkövetkezõ gyötrelembõl. Milyen veszély is fenyegethetné ezen a pár méteren? A munka mindennapos és rizikó nélküli. 
    Szakadozó papucsában elcsoszogott a szemétledobó ajtajáig, kezében himbálódzott a teli vödör. Lenyomta a kilincset, felkattintotta a villanyt és kihúzta a fémcsõ ajtaját. Ekkor történt a tragédia: a szomszéd kutyája besurrant a nyitott ajtón, teljesen némán, és mintha szándékosan akarná megijeszteni, hirtelen kettõt vakkantva felugrott az asszony hátára.  
    Kovácsné felsikoltott rémületében, majd az ijedtségtõl s az állat váratlan tömegétõl egyensúlyát vesztve elõrebukott, fejjel bele a csõbe. A eb gazdája ebbol semmit sem vett észre, kereste kutyáját. 
    Black! Black! kiabálta és meg is találta a kutyát a szemétledobó helységben. 
    Micsoda barmok vannak elégedetlenkedett. Lerohadna a kezük, ha lekapcsolnák a villanyt, ha már az ajtót nem képesek becsukni morogta magának, és elindult lefelé a lépcsõn. 
    Ezenközben Aranka megérkezett a fémkukába. Szerencsére nem zuhant nagyot, mindössze egy emeletnyit, és az esést felfogta a szemét. Lassan visszanyerte eszméletét, és tapogatózva tájékozódni próbált. 
    Hol vagyok? tette fel a kábult kérdést, szeme még nem szokott hozzá a kevés fényû homályhoz. A bûzt nem érezte, míg ájult volt, orra megszokta a rothadás szagát. 
    Mi ez? emelte arcához kezét, amire valami vizenyõs tapadt. Félig elbomlott, nedves ételmaradék lehetett. 
    Ekkor döbbent rá hol van. 
    Úristen! üvöltött fel ,s megpróbált kimászni, de a szemétledobó csõ tágulata kevés helyet engedett körbe a kuka fala mentén. Megpróbált valami mást: hátára fordult, és kezeivel kifeszítve magát kísérletezett lábával eltaszítani a kukát a nyílást elzáró csõtõl. 
    Nem sikerült. 
    Hiába zihált, nyögött, káromkodott, nem ment neki, mivel a kuka több társa közé beszorítva állt, és Kovács Bélánéban nem volt elég erõ ekkora súly elmozdításához. 
    Bennragadt. Dörömbölni, sikítozni kezdett, de hiába. A helyiség el volt különítve a ház többi részétõl, csak a két szomszédos ház közötti keskeny bemélyedésen át lehetett megközelíteni. 
    No meg fölülrõl. 
    A rövidke sikátort az utca felõl kapu, a kukatárolótól pedig ajtó zárta el, amihez kulcsa csak a házmesternek volt. Õ pedig minden csütörtökön kinyitott a szemeteseknek, hogy elvigyék a szemetet, majd ezután ismét bezárt egy hosszú, hét napos pihenõre. 
    Mikor már teljesen berekedt, az asszonyt hisztérikus sírógörcs fogta el. Rádöbbent helyzete súlyosságára. 
    Péntek volt. 
    Az elsõ nap volt a legrettenetesebb. Kovács Béláné majdhogynem eszmélet nélkül, elborult aggyal feküdt a szeméthalmon. Már föladta a reményt hogy esetleg meghallhatják, fölfigyelnek rá.  
    A kuka sarkába húzódott, hogy minél messzebb kerüljön a szemétleborító csõbõl netán lezuhanó tárgyak, hulladékok elõl. Összekuporodott, és szûkölt. Néha azonban, akárha isteni lökéstõl vezérelve, döngetni kezdte börtöne falát, miközben fáradt torkát kiáltásokért erõltette. Egy-egy ilyen akciója szinte az õrjöngésig fajult, eszelõsen csapkodta magát, mocsoktól fénylõ teste gigászi kocsonyaként remegett, rángatódzott; arca eltorzult a piszok alatt, s verte, rúgta a falat. 
    Sajnos, semmi eredménnyel, és a próbálkozások mind rövidebbek és erõtlenebbek lettek. Egyre hamarabb kifáradt, a fásultság idõszakai is egyre mélyebbeké, és hosszabbakká váltak. Végül már nem is törõdött azzal, hogy megszabaduljon. Egyszer-kétszer kirúgott, de nem reménykedett. 
    Nekikezdett hát feltérképezni kényszerû lakhelyét. Egész kényelmesen tudott ülni, és megfordulni is volt helye. Ám számolni kellett a fokozatos föltöltõdésbõl származó élettércsökkenéssel, ami szükségszerûen egyszer be kellett hogy következzen. 
    Mikor a szemétbefulladás víziója megkörnyékezte, újra õrjöngeni kezdett. Szeme elkerekedett a rémülettõl, úgy csapkodott, mintha máris a levegõhiány fojtogatná, és orrlyukain, száján máris ömlene be a szemét. Mintha máris szorítaná ki belõle lassan az éltetõ szuszt, megtelítve nyelõcsövét és tüdejét. 
    A térdébe hasító éles fájdalom térítette magához. Most vette csak észre hogy teste tele van kisebb-nagyobb sérülésekkel. A zuhanáskor és a mozgolódásokkor szerezte õket. Üvegcserepek és másnemû éles, szilánkos tárgyak vagdoshatták össze. Ahogy térdéhez tapintott, valami meleget érzett. 
    Vérzik gondolta ijedten, és nyalogatni kezdte a sebet. Bekötözni nem tudta; mikor kilépett lakása ajtaján csak otthonkája volt rajta, és amennyire meg tudta állapítani, most az is szánalmas állapotban lehetett. A fájdalomtól és a reménytelenségtõl zokogni kezdett, így is aludt el, szájában térdével.  
    Az altestét ért ütésekre ébredt, mindkét lába fájt. Egy adag szemét zuhant rá, nagy szenvedéseket okozva. Ébredése után néhány percig nem ismerte föl hol van, de miután visszanyerte öntudatát, azonnal megoldást keresett a felülrõl potyogó tárgyakra. Jobb ötlete nem lévén, beásta magát a szemétbe, és teste fenyegetett részeit betakarta vele, hogy valami védelmet nyújtson. 
    Köldökig merült hát a mocsokba. 
    Ezen a napon jelentkezett igazán követelõzõen a szomjúság, óráról órára jobban kínozva õt. Ott ült a kukában, csak felsõteste látszott ki a szemétbõl, és szomjazott. Nagyon szomjazott. 
    Ráadásképp pisilnie is kellett, és öregemberként ezt egyre nehezebb volt visszatartania. Választhatott: vagy bepisil, vagy kimászik szerves és szervetlen takarója alól, és az egyik sarkot nevezi ki „illemhelynek”. Az utóbbi mellett döntött, és amikor már úgy érezte nem bírja tovább, mászni kezdett, hogy elérje a sarkot. Ekkor egy zacskó akadt kezébe. 
    Ez az gondolta –, belepisilek, és kidobom a kuka mellé. 
    Csakhogy már késõ volt. A mocorgástól és a hirtelen ötlettõl megkönnyebbülve az asszony elengedte magát. 
    Pssss terjedt szét a meleg. Kovácsné rettenetesen megalázottnak érezte magát, és lerogyva ismét sírva fakadt. 
    Egy újabb adag hulladék figyelmeztette, jó lesz visszabújnia! Egy sörösüveg csak centiméterekre feje mellett csapódott be, és õ úgy döntött, visszaburkolja magát. 
    A szomjúság egyre inkább elviselhetetlenebbé vált, és Aranka mit volt mit tenni kénytelen volt valami ihatót keresni. Turkálni kezdett maga körül, és az épp imént lezuhanó sörösüveg alján talált is némi maradékot. Habozásra nem volt idõ, ha nem akart szomjan halni, meg kellett innia. Felhajtotta a sört, bár agya tiltakozott a szemétivás ellen. Mégis, muszáj volt. 
    Két nap múlva már minden undorodás nélkül evett-ivott az égbõl hulló maradványokból, bár  ez nem mindig volt elegendõ. Némely küldemények fukarok voltak, sõt akadt olyan is, amelyben egy száraz kenyércsücsöknél nem volt több. Szomjúságát olthatta, hisz a rothadás közepén ült, és almákat vizenyõs zöldségeket mindig talált. Igaz, többször hányt, és hasa fájt, egy éjszaka pedig annyi fény mindig volt hogy megállapíthassa, este van-e, vagy nappal gyomra megindult. 
    Arra ébredt, hogy megy a hasa. Viszolygott, de a fásultság, ami egyre inkább hatalmába kerítette, ellaposította a dolgot. A körülmények sem voltak épp mindennaposak. 
    A második-harmadik nap táján kezdett el viszketni a bõre. Eleinte csak helyenkénti, múló ingerekkel, melyeket meg-megvakargatott, és ezzel el voltak intézve. Ám a viszketés egyre fokozódott, míg hatalmas, érzékeny ideggóccá vált egész teste, ami mintha csillapíthatatlan tûzben égett volna. Fetrengett és nyöszörgött, próbálta a kis, maró dudorokat körmeivel ellapítani, de nem tudott magán segíteni. A bõre csak viszketett és viszketett. Ebben a mindent betöltõ bomlás és a bogarak is közrejátszottak, körülötte állandó zümmögés volt a légyhorda zöldje. Teste elmerült részein is többször érezte kicsiny, pihényi lábak motozását. 
    Megszokta ezt is, bár nem kis áron. Tudata mélyre süllyedt a szemétbe, betokozódott. Semmi más nem izgatta, csak hogy elegendõ ehetõ dolgot kaparhasson ki magának a mocsokból. Ült, evett, nedveket facsart szájába, és a kuka és a csõ közötti rést bámulta. Eszmélete ezt a kis fényt befogadó nagyítóvá vált, e fénycsóva köré telepedett. Késõbb már ez sem érdekelte, fejét lefúrta, és kaparászott. Testérõl lefoszlott köpenykéje utolsó maradványa is, bõre rohadt, saját mocskában lubickolva hentergett egyet néha-néha. 
    Mikor pedig egy patkány tévedt be hozzá, állati dühvel vetette rá magát, tépte, harapta, egy kezébe került üvegszilánkkal kihasította belét, levágta fejét. 
    Két élõlénynek nem volt ott hely. 
    Mikor a szemetesek  megérkeztek, aludt, de kukája elgördítésére felébredt. Riadt volt, félig még álomban, és ahogy elegendõ hely keletkezett hozzá, kiugrott. A kukások rémülettõl fehéren ugrottak hátra ez elõl az iszonyat elõl. Teljesen meztelen volt, mindenét vér és kosz borította, haja loncsos gumóként repkedett. Szemében téboly ült és orrfacsaró bûz lengte körül. 
    Az egyik férfi, az ijedségtõl eszét vesztve sújtott felé a kezében tartott vasrúddal, és Kovács Béláné, Aranka szétloccsant koponyával terült el a betonon. Elgyötört teste körül halkan dongtak a legyek. 
 
Gyöngyösi Norbert további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
 
A NapSziget folyóirat
negyedévente
papíron is megjelenik.
 
Megrendelhetõ:
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón