Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
A kis cipó
A kenyér, igen a kenyér! Idézet az imádságból: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" A kenyér nagyon fontos táplálék. Szinte nem lehet megunni. Olyat még nem hallottam, hogy már rá sem tudok nézni! A krumplis tésztát, vagy a lebbencslevest mindennap, egy héten keresztül tálalva, valóban csömört kaphat tõle az ember. A kenyér nem ilyen. Nagyon fontos volt, hogy minden családnak búzából meglegyen az évi fejadagja. Ezt vitték õröltetni a malomba, liszté. Emlékszem gyerekkoromban, szülõvárosomban a Csorvási úton, ahol laktunk, öt házzal arrébb volt egy pékség. Abban az idõben anyám hetente egyszer sütött kenyeret. Ez úgy zajlott, hogy a lisztet hétfõn reggel elkészítette a sütéshez, estefelé bedagasztotta a kenyértésztát, és kedden reggel kiszaggatta. Vittük a pékhez, sütésre, mert kedden és pénteken csak bérsütést végeztek. A környékbeli asszonyok ilyenkor sütötték a kenyeret, legalább egy hétre. Két nagyobb kenyeret, egy cipót és nekünk gyerekeknek (öcsémnek és nekem) egy-egy pici cipót. Ez nem volt nagyobb, mint egy jól megtermett zsemle. Ennek a pici cipónak valami különös illata és íze volt. Már alig vártuk, hogy hazahozzák és édesanyánk nagy szeretettel, nyújtotta át, mi pedig ezt a felséges illatú és ízû kenyeret, valami nagy élvezettel fogyasztottuk el. Ennél még egy szelet rántott hús, vagy a májpástétom sem volt finomabb. 
  
Történt aztán egyszer, hogy édesanyánk a cipókkal meglepetést okozott nekünk. Amikor hazahozta apám a pékségbõl a megsült kenyereket, szokás szerint megkaptuk a mi kis cipóinkat. Felbontottuk és ekkor ért bennünket a meglepetés, a kis cipók mindegyikében egy-egy darab füstölt kolbász volt. Tehát, õ már az elmúlt század közepén feltalálta a házi hotdogot, amikor arról a köznép még nem is hallott. És tudjátok milyen finom volt az? Biztosan nem, vagy csak sejtitek...
Ez az írás 2014. november 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón