Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
WEILER Eszter
(1955 - )
Együtt öregedni a házasságban
Az öreg anyóka a férjével kézen fogva ballagott. Ismerték egymás rezdülését. Sokon mentek keresztül együtt, születés, halál, betegség, de az élet napos oldalát is megtapasztalták. Fél mozdulatokból, félszavakból is megértették egymást. Minden, ami emberi megnyilvánulás természetes volt számukra. Igaz a gyermekek születésénél férje nem volt jelen, de mihelyt megszülettek, örömmel konstatálta, hogy apa lett. S lábadozó felesége örült, hogy a férjbõl egyben apa is lehetett.
 
Minden, ami az élethez hozzátartozik természetes volt számukra. Számon tartották, minden szükségletüket, egymás mellett álltak, bajban és örömben.
 
Andrea elõtt lezajlott az élete, csupán csak annyiból másként alakult az életének története, hogy férjével nem együtt öregedtek meg, mert férjét korán elrabolta a halál.
 
Szívében fájdalom van, miért nem adatott meg neki, az együtt öregedés. S hiába mondják, van további élet, de ahogy öregszik, nem tudja életét elképzelni mással.
 
Mennyire más lenne minden, s a mai eszével férje mellé feküdt volna a kórházi szobába, de õt elfelejtették tájékoztatni, hogy férje halálos beteg.
 
Harc, harcot követett, s ideje korán, szemtanúja volt férjének halálba menetelének, s az a görcsös ragaszkodás, mindent, mindent meg kellett volna tenni az életbe maradásért.
 
Azt hitte, van valami gyógyír, vagy csoda, de csodák nincsenek, a férje halála után húsz évvel késõbb tudta meg: szívizomsorvadás.
 
Most már csak a temetõben elmélázva gondolkodik - ehhez, vagy ahhoz mit is szólna a férje.
 
A házastársakhoz szólok, nem is tudják, micsoda kincsekben élnek, mert minden, de minden elviselhetõbb, ha együtt vannak, s összefognak. Andrea szíve sír, s nem értik miért erõlteti a mosolygást, hadd gondolják, azt, hogy boldog, de már az a boldogság tovaszállt, azonban errõl a fájdalomról nem szívesen beszélne senkivel.
 
Így maradt illúzió az együttöregedés a házasságban.
Ez az írás 2014. október 11-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón