Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kamarás Klára
(1932 - )
Szilveszteri cicabál
Mennyi buktató, intézkedés, huzavona, vita a bankkal a hitel miatt, veszekedés a kõmûvesekkel, de felejtsük el az egészet, mert végre felépült a megálmodott családi ház és még a tél beállta elõtt be is lehet költözni. Meg is kellene ünnepelni, hiszen ilyen egyszer van egy életben, de egyelõre hagyjuk, talán Szilveszterre rendbe jövünk valahogy, kipihenjük az izgalmakat, belakjuk annyira a házat, hogy vendéget is fogadhassunk. De kit is?
 
A sokat szidott panelban csupa fiatal pár lakott, szilveszterkor lakásról lakásra jártak, mindig együtt ünnepelt az egész ház. Csupa ismerõs, hiszen a szolgálati lakások lakói a hétköznapjaikat is szinte együtt töltötték. Egy éjszaka az évbõl, mikor mindenki barát, mindenki vidám és elfelejti az évközben ki-kirobbanó feszültségeket, a vékony falakon áthallatszó zajokat, kopácsolást, az éjszaka felsíró gyerekhangot vagy éppen a csiklandott asszonyi kacajokat. A rosszul záró ablakokon át a szomszéd konyhákból a vasárnapi rántott szelet, vagy odakozmált pörkölt szagát hozta a huzat... De hol van az már! Felejtsük el!
 
Itt a kisváros szélén jó a levegõ és tavasszal már virágok is lesznek a kertben. 
 
A szomszédokat meg lehetne hívni szilveszterre, - itt gyorsan megy az ismerkedés - de a baloldali család Pestre ment a gyerekekhez, jobbról meg egy 90 éves néni lakik - Teruska - az öt macskájával. Õ már nem éjszakázik. Hétkor tejet önt a cicáknak, kiengedi õket, - fogjanak egeret - aztán bezár minden ablakot, ajtót, - már a tv-t se nézi, inkább lefekszik a régi pehelypárnái, takarói alá, ne kelljen fûteni a szobát.
 
Talán mégis valamelyik szomszéd, a régi panelbõl...
 
- Kovács Pistiék! Úgyis tartozunk nekik egy meghívással. Náluk voltunk Katalint ünnepelni. Micsoda jópofa a Pisti - dõlnek belõle a poénok - és a felesége is nagyon aranyos! Magukkal hozhatnák a kislányukat, már nagyocska, egyszer egy évben fennmaradhat hajnalig.
 
- Nem kell nagy cécó. Pezsgõ, egy tál gyümölcsbólé... 
 
- Malac? 
 
- Drága, helyette hat szelet bõrös karaj, meg egy bébipulyka. Ilyenkor akciós. Karácsonykor úgyse vettünk. 
 
- Karácsonyfa se volt, csak egy fenyõág az illata miatt. 
 
 
Karácsony... A vacsora is a hagyományok nevében folyt. Igen. Mézbe mártották a diót, almát, fokhagymát, ahogy az anyóstól látta, aztán borleves, meg mákostészta, a férje kedvéért, mert ez gyerekkori emlék. Éjfélkor kinyitották az ablakot, hogy hallják a távoli harangszót. Így is szép volt...
 
 
Ezen a környéken karácsonyra az egész utcát kivilágították, még az öreg Teruska néni is kiakasztott valami füzért régi karácsonyfaégõkbõl, csak ez az új ház volt kopasz. Na, majd most! Amit megspóroltak a karácsonyon, azt most be lehet dobni. Hadd lássák Kovácsék, hogy már nem panelprolik. 
De azért az egy éjszakáért nem kell sokat beinvesztálni a dekorációra. Fényvisszaverõ matricákat raktak az ablakokra, négylevelû lóherét, malacot, patkót, kéményseprõt, mindent a boldog új év jegyében. Hát elég giccses lett, de az arra járó gyerekek megbámulták. Az is valami!
 
A szobát szerpentinnel, léggömbökkel aggatták tele. 
 
 
A konyhából bejött a sülõ pulyka illata. Nincs itthon légfrissítõ! Még nyitva vannak az üzletek. Gyorsan... és akkor, amit még elfelejtettek. 
 
- Éjfél után virslit fõzhetnénk, ha már mindenhol elfogyott, akkor egy kiló debrecenit vegyél - igaz, hogy drágább, de jobb is - és mustárt, meg ecetes tormát... Siess vele, mert mindjárt jönnek a vendégek.
 
Nyolckor már ott álltak készen, illatosan, a férj frissen borotválkozva. 
 
Akkor szólalt meg a telefon.
 
- Ne haragudjatok, hogy csak most szólunk. Évike hirtelen belázasodott. Igazán sajnáljuk...
 
- Jobbulást Évinek! Boldog Újévet és...
 
Döbbenten néztek egymásra.
 
- Na persze, biztos hazudik a bestia! A többiekkel akarnak mulatni a panelban... Ahhoz ki se kell öltözni...
 
- Azért mi jól fogjuk magunkat érezni nélkülük is...
 
- Nem kell Kovács hülye vicceit hallgatni egész este...
 
- Meg Kovácsné fogyókúrás receptjeit...
 
Bekapcsolták a tv-t. Az asszony behordta a tálakat.
 
 
Éjfélkor ünnepélyesen koccintottak a pezsgõvel. Kintrõl behallatszott a petárdák durrogása.
 
- A debrecenit ne fõzzük meg, ne vedd ki a hûtõbõl, jó lesz valamelyik nap babfõzelékre. 
 
- A pulykát se sütöttem volna meg, ha tudom, hogy kettesben maradunk...
 
- Jó lesz holnap reggelire, meg ebédre. Hidegre kell tenni, így ahogy van. 
 
- Nem fér a hûtõbe. Kiviszem a teraszra, fagyos az éjszaka. Nem lesz semmi baja. Hideg pulykasült majonézzel. Ez lesz az újévi reggeli - ásított az asszony.
 
Mindketten hulla fáradtak voltak már, a készülõdés, az izgalom, a csalódás és az ital minden erejüket felõrölte.
 
- Holnap. Majd holnap rendet csinálunk... Úgyse kell fõzni, talán még holnapután se...
 
 
- Már tíz óra? Jól elaludtunk.
 
- Én egyszer felébredtem hajnalban. A macskák ricsajoztak az udvaron.
 
- Cicabál! Természetes hangok! Jobb, mint arra ébredni a panelban, hogy a szomszéd lehúzza a vizet a klotyón, vagy valamelyik konyhai lefolyó gurgulázik.
 
- Mintha falun lennénk, éppen csak kakaskukorékolás nem volt napkeltekor!
 
- Hol az a majonézes micsoda, amit ígértél?
 
Az asszony csak úgy a pizsama fölé húzta fel a kabátját, hogy kilépjen a bejárat el?tti beton placcra, amit terasznak becéztek.
 
Az ajtó nyikorgására ugrottak szét Teruska néni macskái a pulykás tál mellõl. A legkisebb még próbált egyet harapni a töltelékb?l...
 
- A macskák! A vénasszony öt macskája... - sikoltozott az asszony.
 
- A pulykát?
 
- A gyönyörû, piros, ropogós bõrét, a fehér húsát szanaszét húzkodták a teraszon! Kidõlt a májas töltelék... Csupa zsír a környéke...
 
- Az istenit!
 
- Hiszen eddig is... mindig a teraszra pakoltam télen...
 
- Persze, a harmadik emeleten! - frottyant fel a férfi, de látva, hogy az asszony szája legörbül, és már kétségbeesetten zokog, abbahagyta a méltatlankodást és szelídebben folytatta - Semmi baj. Úgyis vendégeket vártunk. Jöttek. Látod kedves, jöttek a vendégek... na, ne sírj! Cicavendégek voltak, cicabálban... Soha nagyobb bánat ne érjen! Tíz év múlva szép emlék lesz. Gyere, fõzzük meg a debrecenit - mondta egy kis kényszeredett mosollyal és átölelte a feleségét.
 
- Boldog Újévet!
Ez az írás 2014. október 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kamarás Klára további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón