Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A mosoly
Az óra ütemesen járt, mutatva az idõt. - Az éjben végzõdik a nap? Kérdezte önmagától Andrea. Odakint tombolt a novemberi õsz, pedig csak épp hogy elkezdõdött a szeptember. Reggel, este késõ õsz, napközben, a késõ nyár. Egy mozgalmas nap után, Andrea fáradtan ájult be az ágyba, átgondolva, hogy sikerült-e másokra mosolyogni. A mosoly - Mibe kerül, a mosoly? - kérdezte önmagától Andrea. - A mosoly nem vehetõ meg, nincsen ára, azzal bensõnkbõl adunk egy kis darabot. Emlékezett fiatalkorára, mikor az áruházi eladók a mosolycsekk propagálásával igyekeztek a vásárlók kedvébe járni. Már akkor, bár ez régen volt, tudtak valamit. Andrea, mikor kilép a lakás ajtaján, igyekszik mindenkire mosolyogni, még akkor is, ha bensõbõl sír - csak ne lássák a fájdalmát. Hosszú élet tapasztalata, tudja milyen nehéz is ez. Volt idõ, de van is, mikor a világ fájdalma ül ki az arcára, de alapjában véve igyekszik. Nagy belsõ harcot vív, de a mosoly mosolyt csal mások arcára is. A mosolygás megnyugtat. Képzeljük el, mikor egy kisdedet meglát egy felnõtt, no, mit csinál? A kisgyermekre mosolyog önkéntelenül is. Hát akkor mi felnõttek, miért nem vesszük át ezt a jó szokást, ha ránézünk az ismerõsökre, a mindenkire, akikkel kapcsolatba kerülünk. S mosolygunk. - Szegényebbek leszünk, ha mosolyt adunk? Kenyeret kér? Számtalan terápia van már, de ezt a harcot mindenkinek magának kell megvívnia. Ha nyûgösen is ébredünk, ha úgy gondoljuk, ez nem a mi napunk, akkor is mosolyogjunk. A mosolygós embernek van kisugárzása. A mosolygós ember társaságát keresik. Hadd higgyék, boldogok vagyunk. Ha belegondolunk, magunk is el fogjuk hinni, hogy minden happy, hogy nincs akadály, s ha van, akkor azt leküzdjük. Elkezdünk hinni önmagunkban. S egyre könnyebben megy majd a mosolygás. Andrea ezen gondolatokkal, halovány kis mosollyal az arcán  szemei lecsukódtak, s belépett az álom országába, ahol remélhetõleg mindenki mosolyog, s majd másnap újra megvívja harcát, s tanulja azt, hogy mosolyogni, mosolyogni, akkor is, ha az élet kegyetlen, s bánt. Gondoljuk át a mosolygást, oly nehéz ez? A kérdés nyitott.
Ez az írás 2014. szeptember 27-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón