Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Tiszai P Imre
(1948 - )
Darabtemetõ
Különleges este mindig az amikor egy darab utolsó elõadása következik a színházban. Aki jártas a színpad világában az jól tudja mi minden történik addig. Kezdõdik az adott év repertoárjának kiválasztásával. Ez általában több lépcsõben történik. Megálmodja a  direktor, a fõrendezõ - és persze a gazdasági vezetõ is. Mai világunkban az utóbbi szava a szentírás - az álmokat a lehetõségekhez kell igazítani. A darabokhoz kellenek színészek is, a zenésekhez zenekar, táncosok, kell a rendezõ, nem árt egy dramaturg sem és persze rengeteg más ember is mûhelyek dolgozóitól kezdve (asztalosok, kárpitosok, szabók, lakatosok, fodrászok és a többi) a kellékesen át az ügyelõig - sõt a rejtett zugában megbúvó súgóig sok-sok ember. Ez utóbbiról szól lényegében a történet. Elterjedt színházi szleng, hogy a súgólyukat koporsónak is nevezik a szûk kiképzése miatt. Egy-emberes hely - mint egy koporsó.
 
Egy-egy darabnál aztán kõkemény munka indul. Stáblista, technikai tervezés, próbák hosszú-hosszú sora. nem egyszer a végkimerülés határán. Elsõ az olvasó próba, szövegtanulás. Azután kezd a darab "beöltözni". Sematikus díszletek - melyeket sorra váltanak fel az igaziak (függvényében a mûhelyek munkájának), ruhák jelennek meg a szereplõkön. "Betanulja" a darabot az ügyelõ, a kellékes, a díszletezõ - szóval mindenki. Fõpróba - nyilvános fõpróba (az adott település prominens - de nem "prím" rétegének - ismerõsöknek - ingyen premier) amin még meg-meg áll a darab mert például a rendezõ nincs valamivel megelégedve. Végül jön a premier. Kicsit idegesen, kicsit félve a bukástól, kicsit még bakikkal is, még nem tiszta szövegtudással - ilyenkor milyen jó a súgó. Végül is elindul a darab az útjára. Húsz-harminc elõadás szám az átlag egy-egy megyeszékhelyen, Budapesten a nagy siker-darabokat sok százszor is eljátsszák - ez fõvárosi privilégium. Vidéken jó ha egy hónapig fut, esetleg idõnként felújító próba után pár elõadásra még leporolják.
 
A darab utolsó elõadására nagyon találó fogalmat használnak a színházi világban: darabtemetés. Legalább olyan "elánnal" készül erre az eseményre mindenki mint a premierre. Aki csak tett valamit a darabért mind ott akar lenni. Ki a színpadon - ilyenkor nem számít extrém esetnek például ha egy díszletezõ a játék közben bemegy és megigazít valamit a díszleten, vagy a rendezõ fogja magát és átsétál a nyílt színen, az sem, hogy a szöveget kissé átírják maguk a színészek (napi aktualitást csempészve bele) - természetesen maga a darab eléri így is a végkifejletét - Jágó cselszövése megöli Desdemónát, Kathrina engedelmes felesége lesz Petruchiónak és Kurázsi mama is húzza tovább a szekerét a lánya elsiratása után.
 
Szigligeti Ede Lilomfi-át temették éppen az ominózus utolsó estén. Természetesen itt-ott átírva a szöveget. Például mikor Szellemfi felolvassa az egri pincér levelét a 17 forint 19 krajcáros adóságról Liliomfinak, az csak ennyit mordul: - eriggy be az önkormányzathoz majd vesznek fel EU hitelt és rendezik. Amikor a professzor a Liliomfi "képébe" bújt Szellemfit ötven pengõvel akarja megvesztegetni, hogy hagyja békén Mariskát, az csak nevetve odavágja: - vagy félmilkót adsz vén svihák, vagy futtatom a csajszit németben!
Az értõ közönség dõlt a nevetéstõl, de még inkább a lépcsõkön ülõ mûhelyek "hada", az asztalosok, lakatosok, szabók, díszítõk és mindenki a színházból aki nem volt éppen munkában az elõadáson. Maga a direktor is a karzaton állt az "ingyen diákok" között a korlátnak támaszkodva és idõnként posztjához nem illõen röhögött. Néha zsibvásár volt a színpadon. Össze-vissza járkált mindenki, akár volt jelenése, akár nem. A színészek vicceket szõttek a szövegükbe, sokszor nevettek akkor is amikor sírni kellett volna. Liliomfi még szerelmi vallomását is fûszerezte ilyetén: - Kedvesem, érzem a csókján, hogy fokmagymás sültet evett. Nem maradt belõle? Piszkosul éhes vagyok.
Szóval minden ment a "szokott medrében". A súgóra nem volt ilyenkor szükség, mert a szövegtévesztések szándékosak voltak, ha az eredeti nem ugrott be akkor rögtönöztek, de így a harmincharmadik elõadáson már Szigligetinél is jobban tudta mindenki a mondókáját. "Anya" - mert csak így szólította mindenki a színházban - a színpad sarkába elhelyezett böhömót fotelben ült és élvezte a felfordulást. Õ is hozzátett valamit a bohóckodáshoz - egy lavór meleg vízben áztatta a lábát. Viccként találta ki, de jól is esett, mert bár fiatalon táncosnõ volt (egy súlyos baleet vetett véget a hihetetlenül jól induló pályájának), ma már a sok ikszel együtt bizony néha lépni is nehézére esett. Kitalálta - és el is mondta a többieknek - , hogy meg fog szólalni a harmadik felvonás vége felé, amikor mûfelháborodással közli a színpadon lévõkkel: - Ez már botrány. Jelenteni fogom a direkciónak, hogy nulla szövegtudással léptetek színpadra. Gázsira senki ne számítson ebben a hónapban. Sõt, egy-két embert ki is fogok rugatni.
Persze tudta, hogy lesz erre majd válasz - amit õ elõre nem ismer - de majd jót nevetnek. Ki kell néha nyitni a szelepeket, hogy ne bolonduljanak bele a feszített tempóba.
Most a nagy ramazuri ellenére is kicsit elbóbiskolt. Sok darab-temetésen részt vett már, nem volt számára újdonság.
 
Elemében volt mindenki. Kellemes õsz volt kinn, itt benn pedig a szavak színezték a világot. Egy csapattá vált a játszó és a nézõ - valamilyen interaktivitás is kialakult - idõnként Liliomfi leballagott a zenekari árok hídján és bevonta a játékban a földszinti nézõk valamelyikét. A rendezõ vakargatta a fejét a karzaton és eldöntötte, hogy "valódi" elõadást is "fûszerezni" fog ilyesmivel.
 
Közeledett a darab vége. Eljött az a pillanat amikor a súgó feláll és leteremti a többieket. De õ csak ült a fotelban. Valahogy furcsa pózt vett fel. Szellemfi viccet érzett ebben és odalépett: - Anya, felemelnéd a valagad? Jelenésed van!
A súgó nem mozdult. Az ügyeletes szaladt be a színpadra. "Anya" nyakára, az agyi verõérre tette az ujját. Szívdobbanást nem érzett. A bõr jéghideg volt. Már halott lehetett jó ideje. Lehajtotta a fejét: - Nyugodj békében Anya.
Döbbent csend telepedett a színpadra, a nézõtérre. Néhányan sírtak. A fõvilágosító lekapcsolta az erõs reflektorokat és két fejlámpa fényét fókuszálta "Anyára". Jó barátja volt. A színészházban egymás mellett volt a szobájuk. A zárt kertben nem egy "slambuc partit" rendeztek közösen - a fáma szerint más is történt, de erre az idõ jótékony homálya borít már fátylat. Valaki az elsõ sorban halkan a "Miatyánkot" kezdte el mondani - aztán egyre többen - végül már mindenki együtt - hívõ és ateista egyaránt.
Aztán néma csend telepedett meg a félhomályos teremben. Mozdulatlanul állt mindenki.
 
A fõvilágosító lekapcsolta a fejlámpákat. Fél perc teljes sötétség után a kijáratok jelzõ világosítását "kiadta", de a hatalmas mennyezet csillárokhoz nem nyúlt. Lassan indultak a nézõk kifelé. Egyetlen szó, egyetlen - máskor oly bosszantó - köhintés sem törte meg a kegyeletet.
 
A színpadon "Anya" mellett két oldalt felsorakoztak a színészek, ott álltak  a nézõtérre "belógott" színházi dolgozók is, ott állt a direktor, a rendezõ, csak az ügyeletes lépett ki a mûvészbejáró elé az utcára - várva a hivatalos szervek ilyenkor szokásos látogatását.
 
Már csillagok fénylettek az égen. Hûvösre fordult az idõ - fázott.
Ez az írás 2014. szeptember 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Tiszai P Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón