Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
Az "elmebeteg"
Beléptek a kórház zárt osztályára. Mint orvostanhallgató feleség, õ is részt vehetett a bejáráson. Döbbenetes volt.
 
Nagyon könnyen lehet valaki elmebeteg? A tévében emlékeztek Semmelweis professzorra, akinek bizony idõs korára kialakult egy fajta elmebetegsége. Egy nagy tudású professzor, az édesanyák megmentõjének nevezik, munkásságának sokat köszönhet az orvostudomány.
 
S mégis. Rettegett hely volt egy elmegyógyintézet, még az elnevezése is, melynek hallatán féltek azoktól, akik oda bekerültek.
 
Mi az, hogy elmebeteg? Könnyen rá lehet húzni bárkire. De ott van egy határ, mit tartunk normálisnak, s e szerint cselekszünk, vagy másoktól eltérõen más számára érthetetlenül viselkedik valaki? Ezen gondolatokkal feküdt le Andrea a kórteremben.
 
Néma csend honolt, s Andrea mély álomba szenderült.
 
A ketreces ágyba zárták, s az orvostanhallgatóknak magyarázva a fúorvos, a nyári melegre való tekintettel kigombolt ingben hevesen gesztikulált. A kórteremben legalább 30 idõs beteg volt, akik képtelenek voltak saját maguktól enni, a tányérjuk felett a kezükben csak állt a kanál. Ki eteti meg õket, ki mond egy kedves szót nekik. S Andrea a ketreces ágyban kiabálta: - Fõorvos úr engedjen ki, engedjen ki, mire a válasz az volt, majd ha rendesen viselkedik. - Ne, ne! engedjenek ki! s hangosan kiabált,   mikor az ápoló belépett a körterembe és fölkapcsolta a villanyt.
 
A többi beteg magyarázott - nagyon nyugtalan s álmában hadakozott.
 
Szólok az orvosnak, mondta az ápoló, de addig is fogta a kezét. Az orvos megérkezett, s beszélgetni kezdett vele. - Mit álmodott, hogy ennyire zaklatott lett? – kérdezte az orvos.
 
Andrea, kérlelte az orvost - ugye nem zárnak ketreces ágyba? Kedves - szólt az orvos - nyugodjon meg itt nincs ketreces ágy. Biztonságban van, itt vigyázunk magára. Majd intett az ápolónak, s hozta a nyugtató injekciót. - De miért vagyok itt? Én nem vagyok beteg! Engem a 3/3-as ügyosztály figyel. Kérem, higgyen nekem! - nyugodjon meg, itt senki nem figyeli, miért is figyelné, hiszen ön egy átlagos ember. Politikailag fedhetetlen. - Hát nem hisznek nekem?  - Majd szeme becsukódott, s nyugodtan vette a levegõt.
 
Másnap fölébredt, s szinte nem emlékezett semmire. Nyugtalan volt. Minden íze tiltakozott a diagnózisa ellen. Hiába - miért is tartanak elmebetegnek? - biztos, azért mert megfigyelnek. S bekerült egy ördögi körbe. Kész. Vége mindennek, hátán kell cipelnie eme terhet.
 
Magyarázták a testvérének, aki bevitte a zárt osztályra, hogy majd akkor lesz gyógyult, ha lesz belátási képessége s lesz rálátása a betegségére.
 
Két hét után kiengedték Andreát, majd talált egy új állást. Folytathatnám még a történetet, de ezt majd késõbb.
 
Most itt ül a számítógép elõtt, átolvasta a betegségére vonatkozó irodalmat, s mintha róla írták volna, minden szava, mondata tettei ugyanazok volnának, s megállapította, hogy elmebeteg.
 
Vigasztalhatja magát, hogy számos nagy tudású ember szenvedett ebben a betegségben, s szerencsés idõszakban betegedett meg, amikor már nem alkalmazták az elektrosokkot, s talán a társadalom jobban fogadja, bár a hírekben gyakran hallani, hogy a bûncselekményeket olyanok követték el, akiket pszichiátrián kezeltek.
 
Úgy, amúgy magában megállapította, hogy ha valaki orvosi kezelés alatt áll, rendszerint a gyógyszerek segítségével kontrolálni tudja tetteit, cselekedeteit, egyébként meg, ha valaki más életére tör, abban a helyzetben ép eszû ember nem cselekedné meg a megtörténteket. S kiket kezelnek, a való életben, normálisan viselkednek.
 
Úgyhogy az elmebetegség helyett mondjuk inkább a pszichiátriai betegséget, elmegyógyintézet helyett meg pszichiátriai kórházat vagy klinikát, vagy rehabilitációs központot.
Ez az írás 2014. szeptember 13-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón