Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Móritz Mátyás
(1981 - )
A téboly felelete
Ki felejthetné azt a szeptemberi napot, 
mikor minden a józan ész ellen szólott; 
az ördög szertelen hangján felkacagott, 
és ellene minket akkor semmi sem óvott. 
 
A tornyokkal együtt az ég is tüzet fogott, 
még a vér is meghült az embermilliókban; 
akkor a nappali fény is megkásásodott, 
én is csak úgy bámultam tétlenül és szótlan. 
 
A felszínre tört minden pokolbéli sereg, 
lepergett az Úrról minden egyes imádság; 
a sok megrázó kép most is elõttem pereg, 
hogy a világra a kínszenvedést kiáltsák. 
 
Amelyben volt majdnem háromezer áldozat, 
amióta a földön megváltozott minden; 
mikor véres lett a hatalmas mennyboltozat, 
amióta vérrög gyûlik az ereinkben. 
 
Amióta a hitetlen is imát mormol, 
mikor a magasban megrendültek a mennyek; 
és az ördög alakja sejlett ki a porból, 
minden látvány riasztó volt akkor a szemnek. 
 
Hogy mi következik, - tudomásul se vettük, 
nem akartuk elhinni amit a szemünk lát; 
az arcunkat inkább könnyek közé temettük, 
hogy ne is lássuk ezt a kénköves gyehennát. 
 
Kifordult akkor a pokloknak szörnyû gyomra, 
amitõl visszarettent volna még Dante is; 
amikor Amerikát úgy döntötték romba, 
minden válasz és szó hiányzó volt és hamis. 
 
Mindezzel nem képes semmi versenyre kelni, 
mikor százezer liter kerozin lángra lobbant; 
még most is oly nehéz mindezt megénekelni, 
mert a látvány most is a torkomnál szorongat. 
 
Ilyen földi poklot ki sem lehet találni, 
ameddig úgy éltünk mi, ahogy nekünk tetszett; 
de azon a napon megtörtént az akármi, 
ami valamennyiünket halálra sebzett. 
 
Ma is sokan hordozzák a tragédia sebét, 
akik gyászolóként fogukat csikorgatják; 
mióta megtudtuk a téboly feleletét, 
mióta már az emlékhelyet is átadták. 
 
Azóta csupán bennünk léteznek a romok, 
mikor Manhattan egy izzó pokolként festett; 
mikor rászabadultak a szörnyû démonok, 
mikor a lehetetlen is lehetséges lett. 
 
Mikor a repülõ, épületekbe szárnyal, 
onnan, ahol nem teremnek fényes csillagok; 
mikor eggyé vált minden fény a sötét árnnyal, 
hogy ne feledjük a vérpadra induló napot. 
 
Azóta Bin Laden is mélyen fekszik, - holtan, 
de mikor nyugodhat már meg a sok üldözött; 
akik máig ott fuldokolnak a bús pokolban, 
a kénszagú, és a torkot maró lángok között.  
 
Ugyan mikor fog lecsillapulni a vad láz, 
az ember mikor szerzi vissza józan eszét; 
újabb felelõsök után még meddig szaglász, 
és meddig halljuk még a tankok görgõ neszét?...
Ez az írás 2014. szeptember 11-én került a NapSziget honlapjára.
 
Móritz Mátyás további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón