Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Varga Tibor
(1947 - )
A csönd napjai
1.
Léptem alatt hersen a pázsit,
a kerten túl a semmi ásít.
Képzetemben annyi veszély sorjáz,
meglódul szívem: megint a kórház?
E vészt is inkább megtagadva
kapaszkodom végsõ, szép szavadba.
 
2.
Bõsz szívem még most is vágtat,
majd kifullad, s ballag utánad,
létem pulzáló szatellitje,
elmerülök mélyen a hitbe:
fájdalmaid mind átérzem
a fényévnyi messzeségen.
 
3.
Csak fülem zúg, meg kint a zápor.
Áldás hull angyalok hajából,
de benned ott a küzdelem
emlékhullámú tengeren
a gyászba nyíló fájdalomba',
s mintha szólnál, de fuldokolva.
 
4.
Bús felhõbe burkoltad arcod,
ne lássa senki bent a harcot,
csak hozzám jut el hangod az égbõl,
világnyi kínok holdja kél föl
bennem is, így sír a holtnak gyásza,
így emlékezem rég holt apámra.
 
5.
Bujkál a Nap, így virradok mára,
kint kereslek, megyek a határba,
füvekrõl, fákról mennyi könnyed
csillan, hullik, tán nem öl meg
a gyötrelem, a kínok árja,
s visszatérsz e kies hazába.
 
6.
Nappal szembe, keletnek hajtok,
szemembe tûz sírós-szép arcod,
minden csepp harmat pillád könnye
csak az én íriszembe törve,
csak én hallhatom hõ imádat,
ha megadod magad a gyásznak.
 
7.
Megtettél már minden vállalhatót,
gyötrelmed most a legiszonytatóbb,
magadra zártad azt a sarkot,
hol fejedet titkon lehajtod,
hol gyászod már csak neked fájhat,
gátat szaggató zokogás vagy.
 
8.
Szavad zendült az éjszakába,
kába voltam, jaj, nagyon kába.
Arcod uralja fönt az azúrt,
tekintetedtõl fénylik az út,
így azt én el nem téveszthetem,
loholnék hozzád, fogjad kezem!
 
9.
Ólmos éggel ébred ez a nap,
sírással üzen, mint te magad,
a szél is tele zokogással,
míg bensõdbe tûfogú gyász mar,
nekivágok három határnak,
hogy könnyeidtõl bõrig ázzak.
 
10.
A kert fái mind rám mordulnak,
ott kereslek, bár tudom, hol vagy,
egyedül vívod azt a harcot,
folyton látom angyali arcod,
odavetítem föl az égre,
szólalj meg végre, végre, végre!
 
11.
Árvaságot hozott a hajnal,
magad harcolsz a démonokkal,
belezuhantál mély kutadba,
arcod a kelõ Nap sem mutatja,
magamra nézek, nem ismerem,
hánykolódom egy bõsz tengeren.
 
12.
Minden nap újra útra kelve
téged kutat folyvást az elme,
hallottam szavad, közel vagyok,
arcod dús felhõk közül ragyog,
hozzád vezet most is e hûs ég,
feltornyosul bennem a hûség.
 
13.
Az éterbõl jön fojtott hangod,
elnémulnak mind a harangok,
hullik az égbõl keserû sírás,
bennem is minden, minden oly más,
tudom, a gondod mennyi-mennyi,
s miképp tudnálak megölelni.
 
14.
Ott fönt mintha már mosolyognál,
ám torkodon a kedves szótár
mintha nehezen bukna még ki,
de van egy fül, amely megérti,
szem, amely látja, ím, újra élsz!
Ajkadon csillan a tiszta méz.
Ez az írás 2014. augusztus 26-án került a NapSziget honlapjára.
 
Varga Tibor további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón