Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
Egy élet epizódja
A nõ e sötét szobában tért nyugovóra. Kint az utcán égtek a fények. Szeretett volna hamar elaludni, de a gondolatai jártak. - Mit tettem rosszat, ebben a világban? - kérdezte önmagától. Választ nem talált rá. Esendõ volt, mint minden ember, de nem mindenki gyötri önmagát. Úgy érezte, mikor édesanyját gondozta, lerótt valamit, anyai nagypapája emlékéül. Beállt a sorba. Nagypapa meggondozta nagymamát, édesanyja meggondozta nagypapát, és õ meggondozta édesanyját. Édesapját meggondozta édesanyja, de haldokolva õ vitte be a kórházba. E halál lánc, úgy érzi, megszakad. Õt már nem fogja családtag meggondozni. Ma már más világ van. A család édesanyját nem szívelte, de édesapját nem tette szociális otthonba, hanem otthon speciális étrenden gondoskodott róla, még ha szitkozódott is. Csak az maradt meg utána a család többi tagjában, hogy gyalázkodott. Az élet terhét cipelte hátán, s ki tehetett róla, hogy egész életében boldogtalan volt. Testvérében felmerült a gondolat, miért nem vált el. Abban az idõben nem volt divat a válás, s a család többi tagja zsarolta, még a gyermekeket is elveszik tõle. A nõ hánykolódott ágyában, s úgy gondolta, mikor elperelték gyermekét, õ fizetett meg mindenért. Mindenért megfizetett, pedig csak egy hibája volt, még pedig az, hogy megszületett. E sötét gondolatokkal pillái lecsukódtak, s bár tudja, hogy ha közkincsé teszi gondolatait, még úgyse fognak vele törõdni, mint eddig, bár igaz, ami igaz, két éve, hogy bekerült egy egészségügyi intézménybe, de testvére részérõl még egy telefont sem engedett meg orvosához, hogy él-e, vagy hal-e. Elõrehaladott korában újból átélte, milyen is szeretet nélkül élni. Szeretet nélkül, mikor mindenét odaadná azért, hogy szeressék, mert számára ez a legfontosabb. Semmi sem pótolja, a szeretetet, bár közvetlen környezetében megpróbálják sugározni felé e nemes érzést, csak annyira kötõdik a tágabb családhoz, hogy nagyon fáj neki az, hogy miért nem szeretik. Álmában reméli, mikor fölébred majd, e borús gondolatokat felváltja majd egy derûsebb érzés, s majd megrázza magát s beletörõdik e beletörõdhetetlen állapotba, s a vágy, örökre benne marad, szeretni, szeretni, s szeretve lenni.
Ez az írás 2014. augusztus 2-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón