Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A túlvilág kapujából visszatérve
Andrea feküdt a kórteremben, de semmire nem emlékezett. Semmire. - Te miért kerültél ide? - szólt a hang, s eszméletlen állapotban kérte Andrea, hogy  fogadják be. Tudta a pokol kénköves bugyrába kerülhet. - Mit követtem el életem során? - Kezdte számolni vétkeit. A monitor, amire kapcsolták, egyenletesen ketyegett, de amikor a vétkeivel viaskodott, hevesebben vert a szíve. A kórteremben észlelték, hogy valami baj történt, de árgus szemekkel figyelve, s imádkozva nézve, egy nyugtalan arcot láttak. Andrea gondolta, akik visszatértek a túlvilág kapujából, mindenki fényes folyosóról beszélt, s megnyugvás, töltötte el õket. Õ azonban csak a nagy feketeségben, öntudatlan állapotban, harcolt az Úrral - nem én tehettem róla, értsék meg, már az bûn volt, hogy megszülettem. S miért egy boldogtalan családot választott a Jó Isten? 
- Aztán meg, miért kellett végignéznie férje halálba menetelét, elvették a maciját, amit minden éjjel gyermekként átölelt, s felnõttként a férje volt, az a maci, aki engedte minden éjjel, mit gyermekkorában a maciját átölelve szendereghetett el. S egyszer csak véget ért a csoda. 
  
A nagy feketeségben, ami körül ölelte, nem érte el a fény. Nem tudta, mennyi idõt feküdt a kórházban öntudatlanul, s idegenek figyelték minden rezdülését, a család már sehol sem volt, a hang azonban így szólt: - Nem tudunk fogadni, nincs hely itt még a számodra - s visszataszították az életbe. Arra emlékezett, hogy a katétert kivették, s nem tudni, hogyan felöltöztették. Akkor került a pszichiátriára, mert az öngyilkosokat odaviszik, ha már túl vannak az életveszélyen. - Miért, de miért nem hagyta a Jó Isten az öröklétre szenderedést, s mintegy rémálom, elõtört, férje emléke és a legutolsó horrorisztikus látvány édesanyja megcsonkított testének látványa. 
Andreát a halál szele megcsapta. S amirõl mindenki beszélt, a fény hívogató szavát, õ nem tapasztalta meg. 
Úgy szerette volna hinni, hogy van még élet a halál után, s mindenkinek van õrangyala, de csak a feketeség maradt benne, s a halál egyre csak incselkedett vele.
Ez az írás 2014. június 21-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón