Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Ballonyi Vigh Nóra
(1962 - )
Hazafelé
Tényleg vannak napok, amikor minden, amit átéltünk, egészen másképpen alakul, mint ahogy reggel elképzeltük. Ha pontosan akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy egy olyan alternatív világba csöppen az ember, amikor a dolgok kimenetele meghatározhatatlan, pontosan ellentéte a tapasztalaton alapuló az elvárásnak..  
  
Mondjuk, haza fele autózik az ember lánya  egy szokatlanul forró nyári alkonyatban - amikor a lenyugodni készülõ nap pont olyan hevesen perzsel, mintha tévedésbõl  éppen delelõre járna a Szahara felett - markolja a forró kormányt, közben arra gondol, vagy inkább esdekel láthatatlan  angyali segítõknek, minél hamarabb valami hûvös helyre kerüljön, és az lehetõleg az otthona legyen, ne pedig valami más, rácsokkal  ellátott szintén "hûvösnek" becézett hely, ahova a vétkes vagy kevésbé vétkes  autóvezetõ könnyedén bekerülhet, ha egy pillanatnyi figyelem kihagyása balesetet eredményez. Konkrétabban megfogalmazva a kérést, érjen haza az otthonába épségben, gyorsan, dugómentesen, és csorogjon rá percekig minden elgyötört klíma nélküli autós vágyálma a hûsítõ zuhany. 
  
Ám az ilyen napokon az ezerszer megtett út is váratlan veszélyeket tartogat, máscéklára fõtt vezetõk személyében, a leglehetetlenebb helyen elromlott jármûvekkel, figyelmetlen gyalogosokkal, és persze a rend õreivel, akik nem átallnak még ilyenkor is  rendíthetetlenül kamerázni. Tanulmányt lehetne írni a közlekedésben résztvevõk viselkedésérõl, a gondolataikról, amelyek így vagy úgy, de nyomon követhetõek a hangos kommentárok és a gépjármûvek hirtelen mozgásváltozása révén. Bár ezekre a nyomdafestéket nem mindig tûrõ megjegyzésekre kevésbé vagyok kíváncsi, mégis a nyitott ablakokon keresztül még azt is hallom, amit eddig csak láttam. Például, hogy a mellettem lévõ sávban a piros Suzukit vezetõ szõke, fiatal leányzó kicsit megkésett a zöld lámpánál elvárható repülõ rajttal, és most kénytelen elszenvedni azt a megaláztatást, hogy nem csak én, hanem valószínûleg még Makónál is hallják a mellette nagy garral kielõzõ kopaszra nyírt fazon "kedvességét". 
  
- Mi van, anyukám? Nem kaptad meg este a betevõt, hogy így le vagy lassulva? 
  
Döbbenten bámulok. A nagy hõségben csikorognak, sikítanak a fogaskerekek nem csak a kocsikban, hanem a fejemben is. Fel nem foghatom, hogy magasan kulturált vezetõ társam hogyan hozta össze e két dolgot.  Mármint az esti történéseket, és a mostani feltételezett lassúságot. Furcsa képek kavarognak a fejemben, látom a pasit magam elõtt, amint intim helyzetben ölelgeti a Suzukis szõkét, az meg ettõl úgy felgyorsul, hogy egy pillanatra sem tud nyugton maradni, rohangászik fel és alá, mint egy gyorsított felvétel, mindent a pillanat ezredrésze alatt végez el. (Hmm, Hmm...) Meggondolandó egy ilyen kapcsolat. Mennyi hasznos idõt lehetne megtakarítani! Mi több, még másnap is a hatása alatt van az ember lánya és alig várja, hogy az a fránya közlekedési lámpa zöldre váltson, és az éjszakai élményeket fitogtatva ezerrel sebességbe kapcsolva rohanhasson valami ismeretlen cél felé, mondjuk vacsorát készíteni a gyorsító hatást kiváltó úriembernek. Hogy ezt miért tenné? Mert mi nõk ilyenek vagyunk. Mindig lehet nekünk valami olyat mondani, amivel kiváltják belõlünk a megfelelési kényszert. Persze, az is elõfordulhat, hogy egészen máshol kell keresnünk  a megoldást. Racionális énem máris számba vette a további lehetséges indokokat. Mikor vágtat az ember? Hát, nagy általánosságban, ha szorítja a szükség! Mondjuk hasmars, vagy viszketegség támadja meg. Ez már komoly indok a száguldozásra. Igen-igen, így van... de  a fene tudja, nekem azért nem kellene egy olyan pasi, aki miatt állandó vakarózhatnékom van, vagy esetleg órákon keresztül gyötör a hascsikarás! Mivel vizuális alkat vagyok, képzelõdésem mintha materializálódna, jó nagyot mordulva jelzi gyomrom a benne kitörni szándékozó vihart. Te jó ég! Pedig én nem, tegnap este tényleg nem. Szóval, hogy is van ez a gyorsulással? 
  
Zavaromban megpróbálok máshova nézni, és mivel újra megfogott egy piros, hát úgy próbálom elterelni a figyelmemet, hogy mellettem a parkolósávban várakozó sorstársakat méregetem. Tehetem, mert a félreértésnek még a lehetõsége is kizárva. Ugyan, kinek kellene, egy vöröslõ arcú, napszemüvege mögé bújt negyvenes nõ,  a feje búbján csomóba tekert agyonizzadt hajjal? Ennek ellenére az egyik középkorúnak kinézõ úr visszanézett. Mit nézett, inkább fixírozni kezdett! Pedig, én hitem szerint megfelelõen diszkrét voltam, hiszen az inkognitóm UFÓ-szerû arcot kölcsönzött nekem, sötét plexiüveggel takarta el a szemem mozgását. Úgy látszik, ez az irdatlan meleg megzavarta az esztétikai képességünket is, mert a férfi széles vigyorra húzta a száját, önmaga tökéletességétõl eltelve a fogait kezdte villogtatni felém. Nos, ez volt az a pont, amikor el kellett volna gondolkodjak a világ folyásáról, és felismerni azt, hogy az idõ valami titokzatos okból kifolyólag gellert kapott, és minden más, mint aminek lennie kellene. Normális esetben ez a kis közjátéknak létre sem jött volna, de ha már megtörtént, lehetett volna másképpen is: mondjuk egy vakítóan fehérre sikerült amerikai mosoly jobban tetszett volna a valóságnál.  Mert emberünknek csak egy foga volt, az is romlottan himbálózott elõl. 
  
Jó, hogy indult a sor, már attól féltem, hogy képes, és megkérni a kezemet, vagy más egyéb váratlan dolgot mûvel, mondjuk, átordít nekem: HÚÚÚ ! És akkor én biztosan frászt kaptam volna, egyrészt mert feltételeztem, hogy cseppet sem kellemes illatokkal terítene be, másrészt, egész úton azon morfondíroztam volna, hogy függ ez  össze az elõbb említett gyorsulással. Mert ugye minden, mindennel összefügg. És akkor megvilágosodásom támadt. Az ilyesfajta beparázásosnak minõsíthetõ eseteket szinte azonnal követi a gázpedál fokozottabb nyomás alá helyezése. Lám, már hetvennel döngetek. Tényleg el kéne a már sokat emlegetett hideg vizes zuhany. 
  
Az eseményeket utólagosan analizálva azért el kellett, hogy ismerjem bennem is lehetett valami szokatlan.  Ez fekete napszemüveg, és az induláskor még hidegen gyöngyözõ Coca-Cola, amolyan sztáros vonást kölcsönzött nekem. Ezt tudatosítva magamban igyekeztem erre rájátszani, látványos mozdulattal emeltem ajkaimhoz az üveget, ki tudja, ebben a tömegben, hátha erre jár valami reklám szakember és felismerve a nagy lehetõséget azonnal megválaszt az ismert ital új reklám arcának. Persze ehhez nem árt csökkenteni a sebességet, és idõnként kimosolyogni az ablakon. Ez a gondolat annyira megtetszett nekem, hogy hazáig nem is nagyon akartam szabadulni tõle. Részletesen megterveztem a rólam készülõ plakátokat, és hogy valami sztár allûrt is kitaláljak magamnak, elhatároztam, hogy kizárólag a macskámmal vagyok hajlandó fotózkodni, mert mondjuk a cicus is nagy Cola rajongó, ha, nem is az italt szereti annyira, de a mûanyag palackot igen, és valljuk be: igazán jól mutatnánk együtt.  Természetesen mindezért plusz gázsi jár. - A Gázsi nem járt, hanem ült. A keskeny kis utcánk kellõs közepén egy törött háromlábú széken és vérmesen õrizte a kidobott szemétkupacot. Na, ugye, hogy vannak még csodák, és meglepetések a mai napban! 
  
Azonnal magamra zártam a kocsim központi zárját, és azon kezdtem agyalni, hogyan tudom kikerülni az egyre népesebbé váló társaságot, akik percenként kerültek elõ a semmibõl, és különféle kéréseket intéztek hozzám: miszerint adjak a lányuk esküvõjére legalább két kiló cukrot, de ha az nincs, akkor elfogadja a bizsut is nyakamból, vagy ócska festményt. De legjobb az lenne, ha mondjuk, örökbe fogadnám szegény hátrányos helyzetû harminchárom éves fiacskáját, vagy legalább legyek a kereszt anyja a most születendõnek.  
  
Hát hiába! Ez a nagyság átka. Gondolom, evvel már együtt kell élni. Csak azt tudnám, honnan értesültek ilyen gyorsan a készülõ reklámfotózásomról. Nem akartam nagyképûnek látszani, ezért udvariasan megkértem Gázsit, hogy menjen már el az útból. Úgy látszik nem voltam elég kedves, mert elég ingerülten visszaszólt. 

- Hát aszt má, mér? 
  
Szelíden csak annyit válaszoltam, hogy itt lakom, és szeretnék beállni a kocsival. 
  
- Há, persze! Ismerem én a magafajtát! Biztosan guberálni akar! - üvöltötte nekihevülten. 
  
Mit mondjak? Hogy ez a nap, nem az én napom volt? Vagy, hogy semmi pánik, csak nem ismerte fel emberünk a jövendõ idõk nagy sztárját, engem? Esetleg a sötét jövõt látta? Á..., nem mondok semmit. 

2012.augusztus 13.

Ez az írás 2014. május 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Ballonyi Vigh Nóra további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón