Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Ballonyi Vigh Nóra
(1962 - )
Élettöredékek
A jelek mindig észrevétlenül kerülnek a homlokokra. Sokáig nem tud róla ki magán viseli, csak nézi, nézi a másikat értetlenül, miért nem tud hasonlóvá válni. Aztán egyszer csak eljön a felismerés ideje, és elsõ rémületet  felváltja a harag, majd a beton szürkévé vált közöny. 
  
Éveink száma nagyjából azonos lehet. Ha tippelnem kéne, azt mondanám fiatalabb  nálam legalább három évvel. Mégis, inkább szólítanám néninek, talán még annak sem, magáznám távolság tartóan, vagy  nem szólnék egy szót sem, ahogy rendszerint teszem. A jel, amely messzirõl rikít, visszatart. Nincs átjárás a két univerzum között, hirdeti harsányan. Tényleg nincs, mert a magunk szabta határokról rendre visszapattan még a tétova gondolat is. 
  
Õ a parkolóház bejárati oszlopánál ül koszos pokrócokba csavartan, seszínû kötött sapkáját szemöldökéig lehúzva, kifejezéstelen arccal mered az elõtte elhúzó fényes, nyugati kocsicsodákra, mint valami más dimenzióból származó hihetetlen lényekre. Rájuk gondolhat,ezekre a furcsaságokra, akik az evolúció megmagyarázhatatlan eseményei folytán az élõkhöz hasonló szokásokat vettek fel, szinte már személyiségük van. Áhítatos tisztelettel mossák õket, fedél van a fejük felett, és méregdrága benzint zabálnak naphosszat, miközben õ koszos kis papírzacskóból apró kenyérdarabkákat dugdos fogatlan szájába. 
  
Én sokszor az utca másik oldalát választom, inkább, mintsem elmenjek mellette. Pedig soha nem kér tõlem semmit, nem beszél hozzám, és nem is néz rám. Talán észre sem veszi, hogy arra járok, vagy csak szégyelli magát, mind kettõnk helyett. Mégis rémületet érzek minden alkalommal amikor meglátom.  Félek, hogy ez a por lepte emberszobor egyszer csak kizuhan elém a járdára, nagyot csattanva darabjaira törik,  és a talpam alatt ott ropog majd egész életének a törmeléke,  és a gazdátlan jel rátapad egy vétlen járókelõre, aki én is lehetek akár. Vagy magába szippant azaz irreális világ, melybõl látszólag nincs visszatérés.  
  
Vannak pillanatok, melyekrõl nem könnyû eldönteni, cáfolják, vagy éppen megerõsítik a gondolataink által megidézett eseményeket. Utólag aztán aktuális szájízünk szerint magyarázhatjuk az egészet, vagy ha nincs mit hozzáfûzni, hát megpróbálhatjuk elfelejteni. Ha éppen tudjuk, mert ezek olyan apró történések, hogy általában észre sem vesszük, mikor akadt belénk. Csak a helye sajog még napok múlva is.   
Szombaton , amikor lépteim koppanását, még visszaverték a belvárosi házfalak, melynek oldalára sok helyen megfejthetetlen ábrákat rajzolt a kosz és a szmog, amikor még nem volt tömeg, de éppen elég ember sietett a dolga után, akkor jártam ismét a parkolóház környékén.  Megkönnyebbült sóhajjal haladtam az általam elõre eltervezett úton, a sarki piros lámpa felé, hogy lám, ma nincs itt, elment valahova és nekem nem kell szembesülnöm egy számomra elképzelhetetlen nyomorúsággal, a saját tehetetlenségemmel. Néhány lépésnyire a megszokott helyétõl a betonon pokrócai hevertek, elhasznált burokként, nagyra nyílt szájjal ásítottak bele a semmibe. Egy ásványvizes palack görögött ráérõsen az útpadka felé. Mozgását önkéntelenül  követte a szemem. Oldalt, a kocsiúton a metálfényû csodák között megláttam õt. Szinte azonnal is fordítottam a fejem. Õ is máshová nézett, miközben  nadrágját letolva, pucér fenekét közszemlére téve, szó szerint tett az õt kiközösítõ világra.  
  
2012. március 27.
Ez az írás 2014. május 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Ballonyi Vigh Nóra további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón