Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Ballonyi Vigh Nóra
(1962 - )
A selejt
Legutóbb  azon morfondíroztam, hogyan lettem váratlanul  ismét anyuka.  Mert az lettem, minden kétséget kizárólag. Fogalmam sincs, hol csúsztak el a dolgok. Pedig ezt a tényt, mi nõk azért rendszerint tudni szoktuk. Tán az öregség elkerülhetetlen jeleként kihagy a memóriám, vagy csak fel kell ismerjem,hogy vannak sorsok, olyan életminták, amik kikerülhetetlenül ismétlik önmagukat. A kisebbrõl való  kényszeres gondoskodás is valami ilyesmi lehet. Utólagos elemzéseim legalábbis ezt mutatják. Pedig leraktam a nagy esküt, hogy én most már kizárólag a saját kedvtelésemmel foglalkozom, elvégre a fiaim már majdnem felnõttek, és az én jelenlétemet kizárólag az ennivaló és a tiszta ruha vonatkozásában igénylik. Megkönnyebbült mosollyal tervezgettem a felszabaduló idõm remekebbnél remekebb eltöltésének lehetõségeit, amikor ismét történt valami. 
  
Már akkor eldõlni látszott a dolog, amikor a tenyerembe helyezett kis szõrcsomó összegömbölyödve békésen elaludt. Nem tudom, miféle bizalom munkált benne irányomban, de fel sem tételezte, hogy bánthatnám. Pedig nem is olyan régen életveszélyben volt, legalábbis ezt állítják hõslelkû fiaim.  
  
- Rendben. - mondtam zordan. - De EZ a ti macskátok! Én nem foglalkozom vele. Nekem ott az öregúr, egy nyávogógép éppen elég. Keressetek neki más gazdát! 
  
- Jó. - felelték szószátyár fiaim, és már ott sem voltak. 
  
A kicsi azonban mit sem tudott az egyezségrõl. Vagy nem világosították fel , vagy másként döntött, és mire észbe kaptam, újra anyukának érezhettem magam. Cicaanyukának. Mert egy lépést sem lehetett tenni nélküle, hol a köntösöm zsebébõl bukkant elõ, hol a lábam körül írta végtelen nyolcasait,  felmászott a combomon, rimánkodva, esdekelve, hogy nézzek rá, foglalkozzak vele. Éjszakánként belopódzott a hálószobánkba, beült a takaró alá, a talpamhoz gömbölyödve dorombolt. Reggelente elsõnek rohant üdvözölni, legurult a lépcsõn, beszorult a cipõmbe, és a válltáskámban virtuális egerek után kutatott. Majd kétségbe esve nézte, ahogy munkába indulok. Nélküle! Hazatérésemkor elsõként ugrott a nyakamba, és egyre inkább úgy tûnt, hogy nincs is világon senki más, aki engem ilyen hevesen szeretne, mint õ. Családom férfi tagjai csendes derültséggel szemlélték mindezt, elvégre nekik semmi tennivalójuk nem akadt a kis nyavalyással.  Ezt a kényelmes helyzetet néha egy kis fogócskázás erejéig  képesek voltak feladni. Aztán mindannyian visszasüppedtek a tétlen, ám de boldog megelégedettség  állapotába. 
  
- Mégis, mit gondolsz?  Egy lány macskának csak te tudod megtanítani, milyen az nõnek lenni. Én biztosan nem. - mondta Hosszúhajú, a középsõ fiam. 
  
Rácsodálkoztam a gyerekre. Régen történt már, hogy magától ilyen hosszan értekezett volna velem. Biztosan nagyon jó anya lehetek, ha egy cicalányt is a gondjaimra mer bízni ! Az meg külön öröm, hogy  igenis tud beszélni, nem felejtette el ezt a tevékenységet a középiskolás évek alatt.  Mit mondjak? Volt, hogy aggódtam emiatt.  De most, hogy ilyen kellemes meglepetés ért, mindent megbocsátottam "Kiszmackának", a cicának,  aki nélkül ez a mondat biztosan nem jöhetett volna létre.  
  
Ezért aztán  némi hümmögések közepette,  de mégis elfogadtam a kis szõrcsomó ragaszkodását. Ettõl kezdve együtt fõztünk, takarítottuk a fürdõszobát, néztük a TV-mûsort, késõbb már beleszólt az írásaimba, és meghallgatta a véleményemet az éppen olvasott könyvrõl.  
  
Ahogy az lenni szokott, a gyerekek a felnõttek számára váratlanul felnõnek, a "Kiszmacka" elkezdett kamaszodni. Ezt onnan tudom, hogy megmagyarázhatatlan dolgokat mûvelt és egyre többször tartott igényt a fürdõszobára. Nézegette magát a tükörben, vajon elég csinos-e. Mindenhez hozzányúlt, mindent kipróbált, kezdett idegesítõ lenni. Például tegnap, miközben tusolás címén a fejemre folyattam a jó meleg fürdõvizet,  ismét meglepett. Én élvezni próbáltam a pár pillanatnyi jótékony csendet, a képzelt magányt, amikor meghallottam négylábú leányom nyekergését. Aztán valami vizes dolog lelkesen a bokámhoz simult. Reménykedtem,hogy csak a törülközõ esett bele a kádba, ezért aztán nem mozdultam. A hajamra, a hátamra zuhogó víz kellemes érintését élveztem. Ilyen apró kis relaxációkra szükségem van egy fárasztó nap befejezéseként, bár ez maradéktalanul  most ez sem sikerült. Hiába löktem arrébb a valamit a bokám mellõl, az nem tágított - újra és újra megtalált. Mogorván hagytam  abba a vizes élvezkedést, és tekintetem találkozott "Kiszmacka" áhítatos pillantásával, ahogy a lábamnál ülve, kis fejét felém fordítva rendíthetetlenül osztozott a zuhanyozás örömeiben. Ekkor gondoltam elõször arra, hogy baj van. A kicsi selejt.  Identitás zavarral küzd. Elcipeltem az orvoshoz, de a várt eredmény elmaradt, mert a doki úgy mosolygott rám, ahogy a csendes õrültekre szokás, és végeláthatatlan értekezésbe kezdett a kicsivel arról, hogyan kell bánni a nehezen kezelhetõ pót-szülõkkel. Valami tanácsot azért adhatott neki, mert azóta sokkal türelmesebb velem szemben. Látszik, hogy nagyon vigyáz rám, még az illemhelyre is elkísér. Ül velem szemben és dorombol, fejecskéjét a lábamhoz érinti. Azt, hogy mit alkottam rendszerint szemrevételezi, és ha nem figyelnék eléggé, talán még  ki is horgászná a csészébõl. Rendszerint megakadályozom ebben a tevékenységében, és õ szemrehányóan néz rám, miközben elvonul a macskaalomba: 
  
- Látod, te kis buta - dorombolja szelíden. - Ide kell végezni a dolgunkat. Kicsit selejtes macska vagy, de azért én így is szeretlek! 
  
2011. január 30.
Ez az írás 2014. május 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Ballonyi Vigh Nóra további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón