Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Molnár Tünde
(1974– )
Regresszió
A kút, ahová veszendõbe esek és a szilánkok, melyek tépdesik zuhanás közben ruhám, már cafatokká vágják arcomat. Csak lökdösõdöm egyik párkányról a másikra. Szabadulás! Már csak hörögve nyitom számat. Szánalmas a megújulás és a sima gödrökbe vérbuggyanásnyi elmém süketel valamit. A Föld... a honom, melytõl elszabadultam és a fogság, melyet adtak, csak kábulatnyi idõtöltés. 
    Mondanám neved, de lüktetésemet sem ha hallod. Idelenn a nappal is csak fénytévesztõ korom-borzalom. A becstelen önpusztító társadalom oktalan célja beteljesedésre várt. A végzet Aton fölé emelkedett. 
    A képzettársítás eggyéválási ceremóniájához büszkeségem nem adott irányt, mégis az átitatott öntudat sanyargató krízise fölött, még a képességem is távoltartási követelményként érkezik szívemhez. Nézve néznélek, de sápadt testembõl léglegzetem is elnémul. Vársz rám? Miért? Mikor színárnyalatnyi varázsom is oda és a rabság múltbeli feltérképezésén haladok. Mit tettem én? Csak gyarló módon akartam azt a férfit, akit Ré is nekem ajándékozott. Homok és Napkorong, felemelõ áldozat. Víz, térelválasztó oszlopok és egy átlátszó lehelet a háló mögött. Arany álmatlanság, fényt vadászó mélység, ahonnan származok. Agysejtem életem mögé terpeszkedik. Magam elõtt látom találkozásunk röpke árnyalatait: 
    Az Aton-palota, ahol megláttalak. Akkor még a napfény is tûzõ szivárványként állt ablakod elõtt. 
    Észak-koronáját hordtad fejeden és az elsõ pillantás meghatározó volt... 
    Áááh! – furcsák sebeim percnyi késésekkel rám törõ, visító fájdalmai... 
    Emlékezetem egy idõre megszakadt. Újabb kísérlet a visszapillantásra... 
    Most már csak a szobádban való érintésjáték az, ami visszapörgeti a lopott órákat... 
    A karperecem... ágyadon maradt és az igazságot ottfejeltettem. A megtartóztató félelemsuttogásaid, a mély tûzzel játszadozó tekinteted... csak ábránd mögötti hallucinációk. 
    Nem! – hogy kiabálnám neked sorsodat, vigyázz, ne áruld el magad, csak óvatos léptekkel fordulj, távolabb tõlem! Védelek, pedig az árnyékképbe veszíteném minden halandóságomat. 
    A talált alaktalan epekedés: Ré álma beigazolódott. Megbûnhõdtem, és bûnös vagyok. Most már elhagyom a testem és a még jövevényhallgatásommal ráeszmélek a tudatos ébredésre. Kaparászások fülem mögött, a vakság színjátéka... Látom a jövõm; igen, a skarabeusok az igazi pokol, jönnek, de még álmatlanságom kihunyásakor is velem leszel: Fáraóm.
 
Molnár Tünde további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
 
A NapSziget folyóirat
negyedévente
papíron is megjelenik.
 
Megrendelhetõ:
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón