Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
A nagykabát
Szeptember elsõ napjait mutatta a naptár, amikor Gábor egy kis bõrönddel felszállt a reggeli buszra. Húszévi házasság után, õ maga sem tudta elképzelni, hogy ehhez a szakításhoz lesz-e annyi ereje, hogy ezt megtegye. A házassága már a tizenötödik évtõl kezdve döcögve haladt elõre. Voltak jobb napok, ilyenkor reménykedett, talán jobbra fordulnak a dolgok, de csak átmeneti idõszakok voltak. Néha kisütött a nap, de több volt a borongós idõ. Ezek a napok érlelték meg benne, hogy egyszer véget szakít ennek az áldatlan, se ide, se oda idõszaknak. Érezte és tudta egy bizonyos idõ után, ez csak döntési tologatás, az idõ pazarlása, amely sajnos évekbe is kerülhet. Közben, már egy éve állást változtatott, egy közeli városban kapott munkát. Ez a váltás nem függött össze a házassága körüli bonyodalmakkal. Ez inkább egy minõségi váltás volt csupán. Persze azzal a nehézségekkel járt, hogy minden reggel utazni kellett, munkavégeztével meg vissza. Az utazás egyfajta kikapcsolódást jelentett, mert addig sem érezte azt a keresztet a vállán, amelyet a megromlott házassága jelentett. Pedig milyen boldog volt, amikor Edittel megismerkedett. Az ellenkezõje mûködött, mindig vele akart lenni, a közelében, fogni a kezét, érezni testének közelségét. Aztán egyszer mind ez egyik percrõl a másikra, elmúlt. Valami vagy valaki éket vert közéjük. Az asszony egyik szombaton elmaradt, még vasárnap sem jött haza, csak hétfõn reggel. Fel volt "villanyozva", Gábor megérezte, hogy vetélytársa akadt. Küzdött vele, már, mint elméletben és a napi kapcsolatban, de úgy érezte, hogy ebben a harcban alul marad. Talán valamit nem jól tett, próbálta keresni az okát, sok mindenen változtatott, de ezzel csak pillanatnyi elõnyöket szerzett, késõbb érezte, hogy ez a döntéshalogatásra volt csupán elegendõ. 
  
Fogta a bõröndöt, belepakolt pár inget, nadrágot, fehérnemût, cipõt, törölközõt, borotva felszerelést, csupán annyit, amennyit a távozáskor elengedhetetlennek tartott. Volt még egy csomó könyve, ettõl nem akart megválni, megbeszélte az asszonnyal, késõbb, ha rendezõdnek körülötte a dolgok, majd elviszi. Az asszony nem ellenkezett, érezte ennek így kell lennie, meg nem is volt olyan szándék, hogy Gábort mindenébõl kiforgassa. A lakás Edit révén szolgálati volt, ebben nem volt mit dönteni. Õ is belátta, ha már a dolgok így alakultak, akkor nincs mit tenni, el kell engedni. Elõtte keresett egy albérletet, tehát a bõrönddel pontos helyre ment, munka végeztével. 
  
Teltek a napok, hetek, sõt hónapok is. Már megszokta, hogy egyedül van. A hétvégék voltak csak nehezek. Ilyenkor nem találta helyét, csavargott a városban. Idõnként betért egy borozóba, hogy egy fröccsöt legörgessen kiszáradt torkán. Legtöbbször szóba elegyedett egy-egy vendéggel, a beszélgetések felvidították. Azonban, ahogy telt az idõ, bejöttek a hûvös õszi napok. Amikor becuccolt a bõröndbe, erre az idõszakra nem gondolt, kezdett fázni. Vett egy vastagabb pulóvert, de ez csak átmenetileg oldotta meg fázási gondjait. Egy turkálóban talált egy jó formájú ballonkabátot, ehhez kerített egy vastagabb sálat és komfort érzete teljes lett. Úgy gondolta, ezzel a megoldással átvészeli a mostanában kialakult enyhe teleket. Néha jól össze kellett húznia a gallért a kabátján, mert az idõ kezdett zorddá válni. Ezekben a napokban szólalt meg a telefon elõször. Edit érdeklõdött három hónap után, hogy van? A telefonba Gábor közömbös dolgokról beszélt, de aztán egyszer csak kicsúszott a száján, hogy hidegek vannak, és néha fázik. 
  
Edit nem ajánlotta fel, hogy jöjjön haza a nagykabátjáért. Nem is ment volna, hiszen az a kabát már eléggé kopott volt. Tervezték is, hogy ezen a télen kap majd újat, de ez a történtek miatt, elmaradt. Annyit azonban mondott, abban tudna segíteni, itt a faluban van egy varrónõ, aki orkán anyagból, vatelines béléssel, téli kabátot varr. Nem is kér érte sokat, ha akarja õ, megrendeli. Meg is egyeztek, hiszen centizni sem kell, testrészeinek méreteit az asszony ismeri. A kabátkészítésben meg is egyezetek. Telefonál, ha sikerül megvarratni. Gábor egy kicsit örült is, hogy hallotta Edit hangját. A régi idõkre emlékeztette ez a beszélgetés. 
  
Teltek a napok, a hideg egyre jobban hatalmába kerítette a november végi napokat. A hó is leesett, méghozzá becsületes formában. Hiába kötött görcsöt a sáljára, a hideg bekúszott az apró réseken. Tényleg jó lenne egy meleg télikabát, mert ezzel a ballonnal, nehezen fogja átvészelni ezt a megtévesztõ hideggel beköszöntött telet. 
  
Két hét telhetett el, amikor újból megszólalt a telefon. Edit közölte, kész a kabát, ha akarja, holnap a kilenc órakor érkezõ busszal beküldi. Ott lesz a sofõrnél. Másnap a megbeszélt idõben várta a buszt. A sofõr tudott mindenrõl, át is adta a csomagot, benne a frissen varrt télikabáttal. A fuvardíj fejébe pénzt csúsztatott a sofõr zsebébe, aki egy pillanatig sem tiltakozott ez ellen. Ott a munkahelyén nem akarta kibontani, majd este az albérletben, felpróbálja. Kicsit izgult is milyen lesz ez az új kabát. Aztán bekövetkezett a próba. Kibontotta a csomagot, benne egy kékszínû orkán anyagból varrt kabát. Elöl több patenttal lehetett begombolni, a nyakrész érdekes módon úgy volt kialakítva, hogy a legnagyobb hideg szél sem tud beférkõzni a kabát alá. Bélése selymes, szürke anyagból, a kabát anyaga és a bélés között vastag vatelinos béléssel. Magára öltötte, kényelmesen érezte benne magát, csak egy gond volt, a kabát ujjait hosszúra szabták és a végén a kézfeje is csak nagyon nehezen fért bele. A felvételnél ez okozott némi gondot, meg szokatlan is volt, hogy szorította mindkét csuklóját. Mindig fel akarta húzni, de a szûk szabása ezt nem engedte. Levágni, rövidebbre varrni már nem lehetett. Edit jól emlékezett alakjára, csak a karjaival volt baj, pedig párszor megölelte a tizenöt év alatt. De úgy látszik, ezek az ölelések, nem voltak olyanok, melyeket meglehetett volna, jegyzi. 
  
A varratási díjat a kabátért egy postai csekken befizette és feladta Edit címére. Az újdonsült kabátot hordta, a mínuszok alá süllyedt téli napokon. Fázni, nem fázott, sõt azt tapasztalta, hogy a szûkre szabott kabátujja milyen hasznos, hiszen a téli, zimankós szél sem tudja birtokba venni a réseket. Minden így passzol, ahogy azt Gábor és Edit az elsõ döntésnél elhatározták, a kabát esetében pedig, ahogy azt a varrónõ megvarrta.
Ez az írás 2014. május 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón