Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
A mázsa és a súlyok
Meghalt az öreg Varga Péter bácsi.  Hetvenöt évet írhattak a fejfájára. Két évvel ezelõtt özvegyült meg, feleségét egy hirtelen jött agyvérzés szólította a másvilágra. Két lánya maradt hátra. A Juli meg az Ida. Õk sem voltak már mai lányok, férjezettek, sõt nagy gyerekeik, meg unokáik is voltak, túl az ötvenen. Ahogy lezajlott a temetés, talán a koszorúkat rakták a sírra, titokban, már is a két lány fejében, megfordult az örökség kérdése. Egyértelmû volt, hogy a házat eladják. Nem vágyott egyikõjük sem arra, hogy visszaköltözzenek a szülõi házba, különben is nekik nem kell, van sajátjuk. Az érte kapandó pénzen majd megosztoznak. Jól jön az, úgy is kell egy-két dolgot venni a lakásukba. A földek, amelyekkel az öreg Varga Péter bácsi rendelkezett és gazdálkodott, felesége halála után eladta. 
  
- Ebben a korban már nem szaladgál az ember a mezõre! - összegezte bölcs nyugalommal paraszti életét. 
  
Az érte kapott pénzt elosztotta a lányok között, mondván: 
  
- Költsétek, amire szükségetek van, nekem már csak az a kis földrész kell, ahol majd véglegesen pihenhetek! 
  
Így aztán a földekbõl nem maradt más, csak egy nagy legelõ rész, valahol a falu határában. Nem tudta senki sem, merre van, a nagy lapos rétet emlegették, amely nem kellett még áron alul sem, senkinek. 
  
Aztán eszükbe jutott a háznál lévõ ingóságok sokasága. Ez volt inkább a nagy kérdés. Juli mamát, különösebben ez nem izgatta, de Ida mama, végig gondolta, hogy mi minden van még otthon, ami azért jó lenne, ha az övé volna. Megjelent elõtte a rézbõl készült permetezõ, a forrázó teknõ, amelyet disznóvágásnál használtak, meg az a nagy kád, préssel a tetején, melyben a káposztát savanyították. Volt ott még sokféle más eszköz is, amely majd az osztozkodás tárgyát fogja képezni. Most jutott eszébe a mázsa a súlyokkal együtt. Ez egy gazdaságban fontos tárgy volt, hiszen ezen mérték a kicsépelt gabonát, majd az õrölni, darálni valót, a végén a levágott hízott disznót. Ezt megszerzi magának, ez okvetlen az övé kell, hogy legyen! 
  
A tépelõdést a temetés utáni halotti tor szakította meg Ida mamánál. Elsiratták apjukat, az öreg Varga Péter bácsit. Elfogyasztották a marhalábszárból, fõzött, krumplis pörköltöt. Megitták az öreg maradék borát, és búcsút mondtak közösen. 
  
- Nyugodjon békében! - mondták megegyezõ hangon Juli mama és Ida mama. 
  
Aztán két nap eltelte után találkoztak a szülõi háznál. Alapos szemlét tartottak, titokban a lányok már eldöntötték, kinek mi kell, aztán ahogy megálltak a kamra ajtajában, elkezdték sorolni. Rendben is ment a felsorolás, nem is volt gond, de amikor a mérleghez, vagy ahogy õk mondták, a mázsához értek, kipattant a feszültség. Mind a ketten akarták a mázsát, sulyokkal együtt. 
  
- Kell nekem is a gazdaságban! - ezzel érveltek, közösen.  Azt ugyan mind a ketten elfelejtették, hogy földjeik nincsenek, hiszen azt apjuk eladta. Így csépelt gabonát már nem kell mérni, de azért még a darálni való kukoricát, meg a hízott disznót meg kell mérni. 
  
Ebbõl aztán nagy vita, majd veszekedés kerekedett, amely legalább két hétig nem is akart elcsitulni. Aztán úgy tûnt Juli mama az engedékenyebb. 
  
- Vidd! - mondta Ida mamának határozottan, keményen, de valami ravaszság bujkált a szemében. Az ingóságokat, ezzel a mázsa körüli csetepatéval le is zárták, az eszközöket el is szállították. Aztán többet errõl nem is beszéltek. 
  
Eltelt majdnem egy év, amikor Ida mama beutazott a közeli városban vásárolni. Juli mama, amint meghallotta, hogy a busz elhagyja a megállót és irányt vett a város felé, szólt a férjének: 
  
- Sanyi! Menj át Idáékhoz és kérd el a mázsát. Lemérjük a disznót! Sanyi a férj ezen csodálkozott, hiszen még nincs vágósúlyban. De az asszony parancsa, az, parancs! Sanyi, a férj át is ballagott Idáékhoz, ahol a másik férj, Gábor volt otthon. 
  
- Elvinném a mázsát egy kicsit! - mondta Sanyi. Gábor nem volt kellõ mélységben beavatva a dolgokba, így az elsõ szóra odaadta a mázsát. Csak annyit tett hozzá: - A nagy súlyok itt vannak, az aprók, a rézbõl készültek a szekrényben. Ezeket most nem tudom oda adni, majd ha az asszony hazajön! 
  
Ida mama a késõ délutáni busszal érkezett vissza a városból. Gábor, a férj elmondta Juliék részérõl a mázsa kölcsönkérését, amelybõl azután világra szóló veszekedés kerekedett. 
  
- Ilyen mafla embert még nem láttam! - mondta Ida mama. - Nem érted, csak azért kérték el, hogy náluk legyen! Bosszankodott egy darabig, aztán azzal vigasztalta magát: - Az apró súlyok nélkül úgy sem érnek vele semmit! - így dohogott. 
  
Telt, múlt az idõ, emlegették, mondták Juli mamának, hozza vissza a mázsát! Azonban nem történt semmi, a mázsa maradt, a réz súlyok, pedig a szekrényben lapultak. Idõnként feledésbe is merült a mázsa. Juli és Ida mama is jó pár évvel idõsebbek lettek, de a mázsa ügye ezen a ponton megrekedt. 
  
Juli mama késõbb beteg lett, kórházba került és kétheti bentlét után, megtért teremtõjéhez. Sanyi, a férj megözvegyült. A régi házat eladta, egy kisebbe költözött. A mázsát vitte magával. Már ugyan, nem mért vele semmit! - De jó, ha itt van! - ezzel nyugtatta a dolgokat. Így éldegélt, csendben, egyedül. Egy, decemberi reggelen a szomszédok találtak rá. Nyolcvan éves volt és tévénézés közben a fotelban, átaludt a halálba. 
  
Ida mamára maradt Sanyi ingósága, a házat a távolban élõ rokonok kapták meg. A mázsa így visszakerült Ida mamához. Amikor visszavitték és letették a kamrába, akkor jutott eszébe: 
  
- Gazdaság nincs! Nincs is mit mérni vele? - tárta szét karját. Pedig mostanra minden együtt volt, a mázsa is és a súlyok is!
Ez az írás 2014. május 17-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón