Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Barabás Szilvia
(1970 - )
A kis pont
A nagy D síkon évek óta semmi nem változik. Épp most ébredtem és még mindig kis jelentéktelen pontnak érzem magam.
Pont úgy, ahogy tegnap, mikor lefeküdtem és nehéz álmok súlya alatt elaludtam, kijelöletlen, névtelen pontnak.
Vigyázva, nehogy elvétsem, jobb lábbal, lassan a síkra helyezem magam.
Nézem, ahogy a görbe vonalak máris körülfognak, bekerítenek. 
Hogy lehet a kört négyszögesíteni?
Fogalmam sincs. Megoldani egymagam nem tudom.
Félek tükröt tartani, vonalat egyenesíteni.
Akkor el kellene indulni, követni a vonalakat.
De a sík felülete életveszélyesen síkos.
Kapaszkodni nincs mibe, csak egy másik, kijelölt pontba lehetne,
de nincs itt senki más, nem mozgunk egy síkon.
 
Kényszeredetten mégis elindulok.
Kiderül, hogy nem is olyan tökéletes ez a sík, tükörsima felülete kegyetlenül lejt.
Hol jobbra, hol balra, emiatt mintha sántikálnék én is, hol jobbra, hol balra.
Fárasztó. Reggel óta csúszkálok és sántikálok. Fáj a csípõm, zsibbad a lábam. Szememmel egy célpontot keresek.
Kell egy cél, ahova tartsak, akkor könnyebb lesz, a nagy Kijelölõ is megmondta - figyelmeztetem magam.
Végre meglátok egy új vonalat. Ez más, mint a többi számosságával síkot alkotó vonal, nem tõlem indul és szalad az ismeretlenbe, hanem a horizonton húzódik, keresztben, tõlem kissé balra.
Keresztvonal. Tehát itt egy másik sík találkozik az enyémmel. 
Kapkodva, zihálva nekilódulok, csak el ne tûnjön az a metszésvonal mielõtt odaérek. 
Kell, hogy elérjem, kell végre egy találkozás. Olyan régóta szelem a síkot egyedül. Siralmas.
 
A síkok találkozása igen ritka errefelé. Az életben egyszer vagy kétszer történik meg és általában hamar véget ér. 
Ilyenkor a két sík pontjai elindulnak egymás felé és egyetlen metszésvonalban tömörülnek. Mindenki keresi a párját. A nagy tolongásban egyszerre vagyunk pontok és vonalak, szakaszok és félegyenesek. Hatalmas kavalkád ez, könnyû elsodródni, elveszni.
Hogy kit keresek én, ki az, aki hozzám illik, nem tudom pontosan, de pöttyös ruhácskát visel, haja ében fekete, zabolátlan zuhatag, szeme tüzes, szikrázó értelem, hangja suhogás és mennydörgõ félelem, mosolya kettéosztja a fentet és a lentet, lépte nyomán térbe kívánkoznak az elnyûtt, rég kiradírozott pontok.
Ha megtalálom, egymás körül keringünk majd, hol õ, hol én leszek a kör középpontja, s másikunk körültáncolja. Ebben az eszeveszett táncban egyidõben leszünk az összes keringõ bolygó és a Nap, az éjszaka eltévelyedett, bódult bogarai a lámpa körül és mi leszünk az atommag s a körülötte vibráló, cikázó elektron által rajzolt felhõ.
Mi alkotjuk a világmindenséget! Mi, a két kijelöletlen pont. Igen, pont mi ketten.
Ez az írás 2014. április 14-én került a NapSziget honlapjára.
 
Barabás Szilvia további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón