Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
Egy szerelem emlékére
Soha ne kérdezd, kire süt a Nap,
Mert néha úgy érzed csak Tereád
 
Mintha minap történt volna, csak úgy ragyogott a Nap, szikrát szórt és csalogatóan kacér volt.
Magyarország egyik legszebb helyén, Harkányban történt, hogy 15 évesen megérintett a szerelem.
 
- Come and would You like to play with us? - szólt egy srác. - Oké, Why not, és röpült a strandlabda a bokáig érõ vízben, mert hogy a nagy medencét akkor töltötték föl. Hangos kacagás, önfeledt boldogság járta át egész lényemet. Elsõ éves gimnáziumban kezdtem angolul tanulni és kevés angol tudásommal kommunikáltam.
- My English's poor.- mondtam.
- Never mind - volt a válasz és izzott a levegõ, de nem csak a napsütés, hanem a meglátni és megszeretni "dezsavû" érzés miatt.
- Tomorrow we'll travel to Pécs, and if you don't mind we can meet each other. I was so happy.
 
Találkoztunk is Pécsett, még fénykép is készült rólunk. A harkányi házigazda mondta:- Szép a magyarszko kisleány.
 
Milan elkísért hazafelé egy darabig és nyakából leakasztotta a bõrszíjat, majd rátette az enyémre és szájon puszilt. - Tomorow can You travel to Harkány? - volt a kérdés, mire én válaszoltam - I’ don’t know, because my family and my brother is not sure to allow me to travel.
 
Hazaérve, kipirosult ragyogó arccal meséltem, megtaláltam életem szerelmét és holnap is szeretnék kiutazni Harkányba. - Hogy micsoda , hogy képzelem én, egy leány megy a fiú után, ha akar, akkor majd õ beutazik Pécsre. - Egy szó, mind száz nem engedtek el.
 
Az éjszakát átzokogtam. Csak az a bõrszíj maradt meg emléknek, meg egy képeslap Sarajevóból, mert õ elkérte a lakcímemet, de én nem, így alkalmam sem volt válaszolni.
 
Írta, hogy majd küld levelet, de a levél soha sem érkezett meg.
 
Csak a titkos naplómba írtam, hogy a szerelem olyan erõs, hogy akár egy lakatlan szigeten is ellaknék Vele.     
 
Egy évig ültem az akkor még Jugoszláviai TV mûsor elõtt, láttam és hallgattam a tenger kékségét és morajlását és úsztam a reménységben, hogy egyszer majd csak megtalál.
  
Pécs, 2008. március 16.
Ez az írás 2014. április 11-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón