Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
Érettségi találkozó
Mindjárt a lejárt múlttal kezdjem. Elsõben az osztályfõnök az osztályfõnöki órán megkérdezte, hogy ki ír szépen. Mindenki lapított. Én - megjegyzem a legrondábban írtam - öntudatosan föltettem a keze. Erre az egyik osztálytársnõm gondolt egyet - ki lehet ez a vadbarom? Természetesen mindig angol órán írtam elkérve az óráról - biztosak voltak benne, hogy én már úgyis perfekt vagyok.
A napló írást befejezve, mikor már mindenkinek 15 ötöse volt, elém állt a tényleg perfekt angol tanárnõ és idegen számomra érthetetlen nyelven próbálta belõlem kihúzni azt, ami nem volt. És amikor a lunch helyett löncsöt mondtam, attól kezdve penge élen táncolt az angolom. Így mivel a tanári kar nem buktatott meg, nyáron angol tanárhoz járva 2 hónap alatt megtanultam, amit a többiek 1 év alatt.
 
Második dobásom a kémia óra volt. Mivel otthon, amikor lázas beteg voltam, mindig lágy tojással etettek, kigondoltam valamit. Kémia feleltem a 3-as és 4-es között volt. És hát annyira akartam azt a fránya négyest, hogy kiböktem lázat ember nem ehet tojást, mert a hõ hatására a fehérje kicsapódik. Az egyik kedves osztálytársam majd kiesett a száján úgy röhögött - bocsánat a kifejezésért, de az egész osztály és hát a tanárnõ is, a röhögés végig hullámzott az egész osztályon. A kémia tanárnõ, aki véleményem szerint nem eléggé fejlett pedagógiai képességekkel rendelkezett - nincs harag ugye?  Úgyhogy akármit is csináltam a 3-as jegyre bérletem volt. Így lõttek a kémiai pályafutásomnak, nem mintha kémikus akartam volna lenni, de hát a remény az elveszett.
Minden érettségi találkozón nyúztatok, hogy mondjam már el a történetet - és én úgy tettem, mint aki nem emlékszik -, pedig Ti is tudtátok én is tudtam mindenki mindent tudott, de a föld alá süllyedtem szégyenemben. Mert otthon sem volt lázasan kifogás. Úgyhogy úgy jártam mint a Sicc, azóta sem ettem tojást sem lágyan sem paprikásan.
 
Jött a tornaóra, beteges gyermek révén éppen betegszabadságomat töltöttem, mikor választani lehetett a fekvõtámasz vagy a súlyemelés között. Drága jó osztálytársnõim beíratták a súlyemelést.
45 kg lévén nemhogy fölemelni, de megmozdítani is alig bírtam a súlyt, hosszas könyörgés után engedték meg a fekvõtámaszt, amit minden lefekvés elõtt gyakoroltam. Ebbõl is arra gondoltam nem igazán szeretnek engem ebben az osztályban.
 
Ez történt az iskolában.
Ez az írás 2014. március 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón