földanya ápol 
    ének a zápor s 
    körben az égivilágból 
    hajlik a mámor 
    izzik a fényfolt 
    a lények homlokából 
  
    tenger a nappal: a bárhol 
  
    otthonba bújnék beléd, arcom 
    e földre leszálló könnyû 
    madárból gyúrnám 
  
    énekét alig lélegezve, bátran 
    alig mozdulattá váltan