|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Végre átléptem barlangom küszöbét
Elõttem ledér nimfadémon állt Mosolya lángolt s egyszerre kitárult elõttem a világ. Kacéran kínálta elém széttárt combjait s közte gyöngyölét. – Nem! Most nem! S már sosem ezután – ráztam meg konokan üstököm. Hangom csattant a bíbor csendben, S a szirén fonnyadni kezdett nyomán. – Csak gyönyört kínálj, az örömöt magát; A bûnt hagyd vén kígyók vétke okának! És eltûnt, és semmivé porladt a kísértõ – Átadott helyét rikoltva vehette birtokba ismét a Nap. Budapest, 2001. április 12. 1252 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
