|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Akhilleusz leánya vagyok én,
hiába döngetek kaput, falat, s mégis azt kell mondanom, az élet útja elõttem zárva maradt. Önmagam szülõanyja vagyok, Sztüxbe mártottam a testem, Páriszomé e pokoli folyó, s Páriszomba beleestem. Sebezhetetlennek hittem magamat, egyetlen pontot kivéve, éppen Párisz ez a pont, miatta vagyok a halálnak kitéve. Páriszom a sarkam, s azon kívül sebezhetetlen vagyok? De ez a piciny sarok eltakar minden más pontot. A szerelmem és sarkam, gyilkosom, ez mind Párisz, õ az Alvilág ura, övé a szívem s a pokol is. Vakmerõség helyett meggondolatlan lettem, túláradó érzelmek helyett önsajnáltatásba estem. Sajnáltatom magam, de a sajnálatból nem kérek, nem lesz senkim, ha nem szánnak, ez az, amitõl félek. Ezt is csak azért írom, hogy másokban szánalmat keltsek, és mellékesen csak, hogy álnevem megértsétek. 2001. március 26. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
