|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 2001.
június 5.
Ma reggel egy idegen gondolattal ébredtem. Furcsa volt, mindig emlékeztem mindenre, de most nem tudtam, vajon mit kereshet az ágyamban. Ez a gondolat egyébként a következõ volt: „He will cause me…”, és itt megszakadt. Okozni fog valamit. De mit és ki, és mikor? És egyáltalán miért jut eszembe egy angol mondat kezdete? Nem értettem semmit. Reggel, félálomban az embernek furcsa lények járnak a fejében. Biztos így van, különben miért lennének az emberek álmai olyan különösek, irreálisak és teljesen elütõek az azt álmodótól. Az emberek általában olyan dolgokat álmodnak, amik eszébe se jutnának soha. Semmi köze az alvóhoz a gondolatoknak, képeknek, hangoknak. 2001. június 6. Úgy látszik már mindig ez lesz. Reggel magamtól ébredtem, kb. három és fél óra alvás után, méghozzá elég korán, ami már így is szokatlan volt. És erre megint ezek az idegen szavak a fejemben. „He can cause me anything. He can cause me good and bad either.” Vajon honnan jönnek ezek a mondatok? Talán egy angol vagy egy amerikai lény az, aki a fejemben járkál éjjelenként. Lehet, hogy beszélek is álmomban? Lefekszek aludni, de elõtte bekapcsolom a diktafont. Kíváncsi vagyok, mi lesz. Néhány órával késõbb: „It doesn't depend on me what he will cause me. It depends on him if he will cause me good or bad, if I'll be fine or sad… Megváltozik egy élet, vagy fekete marad végleg…” Már keverem a nyelveket is! Talán az idegen lény tanulgatja a magyart itt a fejemben? Persze az utóbbi idézet csak gondolataimból származik. A diktafon elromlott, nem vett fel semmit. Azt hiszem, beszélnem kellene az idegen lénnyel. Végül is azt sem tudom, ezek az én gondolataim, vagy az övé! Õ biztos tudja, kirõl gondolkozok így és miért. De hogyan beszélhetnék vele? Legfeljebb álmomban szólhatnék hozzá, de akkor még a gondolataimat sem tudom irányítani, minden az õ irányítása alatt áll. Valamit okozni fog, jót vagy rosszat, és rajta múlik, hogy melyiket…Mint valami jóslat vagy átok. Lehet jó és rossz egyaránt. Mit tehetnék tehát, várok ölbe tett kézzel, hogy mi lesz. Most jut csak eszembe! Talán az idegen lény fog okozni valamit! Úgy érzem, az õrületbe kerget lassan. Rájöttem! Ha rosszat okoz, akkor az õrületbe kerget azzal, hogy nem mondja ki a teljes igazságot. Pedig mindent tud. Ha pedig jót okoz, akkor átadja a tudását. Hát persze! Hogy eddig nem jöttem rá! Hiszen a teljes igazság tudatában nem maradhat ilyen az életem. De ha eltitkolja, ahogy eddig, és csak növeli kíváncsiságom? Ugyan, mit számít?! Legalább a lehetõséget megkapom rá! Nem hagyom, hogy megõrjítsen, de remélem a legjobbat. Ez lesz a leghelyesebb. Addig is magamban hordom a világ legokosabb lényét. Éjjelente pedig megosztja velem néhány gondolatát. Már így is elégedett lehetek, még akkor is, ha csak ritkán álmodok. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
