|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Aludj csak, kislányom,
hosszú még az éj. Álmod én vigyázom: Aludj hát, ne félj! Ködös éjben, messzeségben mesél neked jó apád. Bús lelkébe, tépett szívbe anyád az, kit visszavár. Zord és komor minden óra, de csak vár még, egyre vár. Csend telepszik künn a hóra – gondolata messze jár. Halk meséje el-elakad, csak a keze símogat. Minden könnye rég elapadt: Már csak hangja hívogat. Drága, halott kisleányom! Önmagamba temetlek! Csak azt a lányt, csak õt várom, s nemsokára követlek. Aludj hát, kislányom, hosszú még az éj. Álmod én vigyázom: Aludj hát, ne félj! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
