|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ajkamon õrzöm az elsõ csók illanó-suhanó,
tengervízillatú, ártatlan ámulatát, számban érzem a csókízû szó kínzóan édes, õrülten lágy dallamát. Szédítõ tánc ritmusára aorta dobol nyakam sezllõt szomjazó hajlatán, s ha ráhajol testemre az Este, érzi lüktetni ereimben a szabadság repdesõ, csapongó, engedetlen rabmadarát. Kergeti szertelen gondolataim értelmét vesztett, csellengõ csapatát, s ringatózik százszor elsuttogott pasztellhagok, rózsaszín tünsérkacagások mámoráramlatán. Lovagol emlékeimben szárnyát bongó hajnali álmok sejtelmes, érzéki angyalán, s elpilled a szerelem gyengéd, ölelõ, reggelig becézõ bársonypamlagán. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
