|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ember, áron alul maradt a Piacgazdaságban.
Zsákban nem vittel fel Isten a Dolgát. Korlát a szabadságtalanság, kapaszkodni benne mégsem tudott. Bukott lefelé a Jogálomásra. Másra lõtte a fele Lõséget. Bõséget imitálva szegély maradt. Sarat hagyott maga után. Sután változtatni próbált: Ló-bált rendezett az utcán. Murván két pár lóláb táncolt, árkot sáncolt, láncot számolt. Rászóét három táltos báró: „Ráró! Kár volt megbotlani! Kotlani kellett volna bajodon, hajódon még emelt is volna az ár. A Zár, tojásnak héja, felpattant volna, s szólhatna dal a Titok Nyitjáról.” (Itt jár jól, aki tovább nem olvassa.) Hassa át a Tudatot a Múlt, tanult volna belõle se élõ, se holt. Sehol nem kell félni! Élni tudni kell! Siker visz fel az Égbe. Végregajtják szándékait a Véletlenek. Tétlenek, akik mindig úgy tesznek, hogy tesznek valamit. Szavait jegyezzék meg e sorok írójának. (Bírójának róják fel, hogy még mindig él.) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
