|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szárnyat sirálytól kaptam,
hangomat rigók adták. Fecskeként szorgosan dolgoztam, a levegõt nemcsak sasok uralták. Bús bagoly – virrasztottam. Gyémánt gerle – úgy kacagtam. Hollóként sokat okoskodtam. Cinkemadárságba belehaltam. Játszottam, hogy én vagyok minden, csõrömben olajágat vittem, békességes szépnek-jónak hittem láthatatlan, múló madár-kincsem. Gólyamadár – tenger felett szálltam, naphoz közel megégettem szárnyam. Búbosbanka, fácán, varjú... Másnap ember lettem, úgy daloltam másnak. Hiába mutattam égen-földön madár-magam, hiába hallották kedves madár-szavam, nem értett meg engem soha senki sem. Most itt vagyok, ha vagyok; lehet, hogy illúzió az élet, és e nemlétezõ világ peremének csak véletlen ütköztem neki. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
