|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Felborult a rendszer.
Ma mikor keltél fel? Talán fel sem keltél, álmot valónak hittél. Nincs vonalzód, álmodod, a vonalakat összekuszálod. Ferde vonalak tekernek körbe, múmiaként fekszel le a földre. A fehér csík vége egy biciklibe akad, letekeri rólad, villámként utána szalad. Lecsupaszítottan, tisztán csak álldogálsz ott. Az Erszébet-hídon végig a szekérrel a négy ökör lassacskán ballagott. A nulladik ökör, ösztönlénynek nevezted, nem találhattál volna ennél kifejezõbbet. Az elsõ tulajdonképpen második lenne, egy csöppnyi számhalmaz borzadász keltene. De minek nézzük a matematikát? Nélküle szebb illúzió a valóság. A következõ hermafrodita szakállal, a pirkadatot megtoldod egy ággal. S nem utolsó sorban a szél is hajtja a szekeret, s álmodod, vagy felkeltél, el kell döntened. Meg kell fejteni a talányt! Mivel töltötted a múlt éjszakát? A világgal éjjel kontaktusba léptél, jobb, mint mikor egyedül, remeteként éltél. De jó, ha tudod, akkor alszik a világ, s hálóban nem látod álmaik gondolatát. Lecsukódott szemmel néhány rövid óra, de vajon véget ért mostanra, virradóra? (2001. április 13. hajnali 1 – fél 6) |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
