|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Valaki leszállt a villamosról,
mezítláb, fedetlen fõvel mered a járdaszigeten. Valaki a járdaszigeten felejtett egy kiló kenyeret. Kõbõl van, látszik, barnára van festve. Belerúg
a tömeg.
Nap mint nap felszállok a villamosra, udvariasan kikerüljük egymást, miközben egy zsebóra lóg közénk. Bezárt szákkal, a kapaszkodót markolva bámuljuk, miként hámlanak és képzõdnek kézfejünkön a mozdulatok, miként hámlik és képzõdik kézfejünkön a nyolcadik bõr. Fényképek szóródnak mindkét lábfejemre.
Rohanunk a villamossal szemben,
torkunkba akasztják
horgaikat a szavak.
Budapest, 2001. május 8. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
