|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| I.
tiltott gyümölcsök édességében ha merítkeztünk
varázzsá lett a szokott? nem lett varázzsá s ki ezt vágyta, elkárhozott valódi gyümölcsünk rituálékból, mélységre nyíló kapu násztánc és mosoly ki megijedt attól, hogy mögötte nem önmagára lelt, hogy az külön-való reszketve ûzi a felolvadást s a tegnapból emeli szobrait II. a vágy víz, érinthetõ mivoltától mentesen hullám, mely nem játszható hangszeren s nem zöld, nem kék, hanem színtelen nem szül hullámokat, a víz helyén, hol szemünk tavakra lel a lüktetés a jel III. a vágy a megismerés egyesülni kívánsz, selyemsímogatását kívánod – adj lényegedbõl viszont! s ha mámorban, új hajnalban ébredsz, vágyd leküzdeni a tegnap gyönyöreinek újrakívánását a pillanat virág a tegnap, vázában a virág IV. a percek, ha úgy folynak át a lelkeken, mint hálókon, a megfelelõ betûk benne ragadnak a boldog dagály után s belõlük majd a titkos vers olvasható, mely ugyanaz V. a vágy Madarad, mely csillagokba száll tündököl – nem láthatod, együtáll, jelet küld, hogy sugározd, zenéld vágyd másnak adni VI. vágyni annyi mint boldogan másba veszni |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
