|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az elsüllyedt házak alszanak
Tavasszal mindenhol tenger forog Mindenhol éles a nap És bennünk is víz pereg még ébredéskor Elsüllyedt emberek védtelenségével lépkedünk Elöntött utcánkon át Bújnál te is mert jönnek a szavak Hajnali ölelésünkbe ömlenek Csillogó szemedbe Rohanás harap Mikor fellélegzel, fuldokló kedvesem Álmodból a halak Ajkad peremén tátonganak Mintha lyukak Lennének bõrödön Haszontalan Még ízlelgetem Olyan furcsa kép Hogy maradnék És tátognám hogy házunk elsüllyedt ház És menni nem lehet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
