|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A múlt tán eltakar, mint a köd, engemet.
Vajon merre jársz már? Szeretsz még? Szeretnek? Sokat gondolok rád, tudom, amíg élek. Eszembe jutsz gyakran, s megremeg a lélek. És te? Gondolsz még rám? Eszedbe jut néha a zöldszemû srác, ki okos volt, de méla? Szerettelek õsi, erõs szerelemmel, simogattam arcod mind a két kezemmel? Talán veled leszek mindörökre, kedves, talan beléd leszek örökre szerelmes. ha nem, hát idézd fel lángoló lelkemet, mikor elolvasod múltbol írt versemet. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
