|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hívtalak a tág egekbe,
s te a földre húztál. Szálltam, fel a fellegekbe, s te a sárban jártál. Sárba léptem érted, vérbe, levetettem szárnyaim. Hétköznapok tengerébe fojtottam szent vágyaim. Sárban jártál, porban csúsztál, követtelek meztelen. Mint nehez kõ, egyre húztál mind mélyebbre, esztelen. Szerelmedbõl én kitörtem, immar messze szállok. szerelmünkért fellegekben gyász-imát kiáltok. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
