|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kicsinyke leányom, te megnemszületett,
tenéked mesélek álom-emlékeket. Égõ szerelemrõl, messzi-messzi nyárrol, perzselõ csókokról, keblek ringásáról. Feherruhás leány táncol most a fényben, mézédes fa-eper mind a két kezében. Virágok a réten, kakukkfû illata, kristaly-szín patakok, sárgarigó szava. Gyertya lobogása narancs és kék éjben, ringató boldogság, akár a mesékben. Komoly, nagy döntesek, titkos pillantások, séták bársony éjben, boldog kiáltások. Régi, szép emlékek egy hideg szobában, magány, könnyes emlék – sosemvolt leánynak. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
