vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Lajtai Kadocsa Klári)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Balsiker-élmény
El kellett mennem a bevásárlóközpontba... Rémisztően sújtott rám eme közakarat, amivel is az otthoni éléstár kiüresedését illenék megszüntetnem. 
    Hála az égnek, gondoltam, kínjaim enyhítésére már tegnap összírtam, miből szenved hiányt a háztartás, így hát az öltözködést tett követte. 
    Az odaút nyugodalmas volt, ám bent... 
    Félszeg kíváncsisággal méricskéltem a dörgedelmes pultokat és állványokat, s szinte az állam is leesett attól a civilizációs díszcsomag-orgiától, ami oly puhítón hat az emberi állóképességre. 
    Hmm! Mély lélegzetet vettem, és elindultam... Csak úgy találomra, hiszen elmém nem volt képes semminemű stratégiai felállást eszközölni. 
    Mentem... gépiesen, monoton sormintalényként, s megfeledkeztem a papírosról, melyen a vásárlandó tételek sora volt feltüntetve. 
    Szemem előtt cikáztak a késztermékek, talpam alatt csoszogott a műmárvány. Erőtlenül sodródtam, amikor is akaratlanul magamhoz vettem egy pritaminpaprikát, és az arcomat övező kéjes ránc-románc frissítő gyönyörében beleharaptam. A lédús vitaminszentség harsogott műfogsorom őrlő mozdulatai közepette, és én kezdtem feloldódni az örömöm hányadosaként, ebben a cifra, s mégis sivár tömegpszichózisos „gejzírkürtőben”. 
    Sejtjeim szinopszisos közvetlenséggel vetették le magukról a burkot, miáltal én már csak egy sörösrekesz magasságából semlélhettem a folyamatot, amint kifolyok ruházatomból. 
    Magam mögé sandítva lereagáltam az általam keltett mocskos színezetű habos ragadmányt, mely rócsaként díszelgett a műmárvány vérig csiszolt, de mégis eszmeileg csiszolatlan végtelenségén. 
    – Jaj, ne! – kiéltottam megijedvén önmagamtól. 
    Kiáltásom eljutott egy takarítói munkakörben foglalkoztatott, üveges tekintetű, a műkővel totálisan asszimilálódott hölgyemény fülébe. 
    A nő roppant mérvű közönyösséggel vette elő a háta mögött tartott felmosóvedret, a megfelelő rongytekerménnyel egyetemben. 
    Gumikesztűt húzott, és feltörölt, belecsavarván a vödörbe. Alantas mozdulatai azt sejtették velem, hogy ő, mint az abszolutikus perifériafigyelő, pontosan az ilyen satnya alakokra vadászik, mint én. 
    Ah... alaposan dolgozott, azt elismerem... megéri a pénzt... egyetlen egy centiliter sem maradt belőlem a bevásárlóközpont padozatán. 
    – Hm... végtére is mit bánom... jó munkaerő – elmélkedtem, mire ő megragadta a vödröt, és a kijárat felé robogott. 
    Az automatikusan működő ajtó előtte is biztosította a szabad kijárást, és ő élvén a szabad, önös és zabolázhatatlan emberi természetével, kiloccsantott az utcakőre. 
    – A fene egye meg... már megint kidobtak! 
Keszthelyi Zoltán
A cikk 2007. október 20-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál