vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Lajtai Kadocsa Klári)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Vallásos nevelés a családban
    A szülőknek joga és lelkiismereti kötelessége, hogy a gyermekeik vallásos nevelését biztosítsák. 
    Van olyan vélemény, mely szerint a szülő ne akarja idő előtt befolyásolni gyermekét, és ezért kell várni a vallásos neveléssel, míg a gyermek maga tud dönteni, hogy akar-e egyáltalán keresztény lenni. Az ilyen véleményre egyszerű a válasz: ha nekem valami jó, miért fosszam meg tőle gyermekemet? Mennyit megtesznek általában a szülők annak érdekében, hogy gyermekeiket különórákra járassák, mert ez „nagyon fontos”, de a hitoktatással megvárnák, hogy a gyerek döntsön. 
  
  
    Sok családban a gyerek vallásos nevelését a nagyszülőkre bízzák. Valóban fontos szerepük lehet az unokák vallásos nevelésében a nagyszülőknek, mégsem pótolhatják a szülőket, csak segíthetik. 
    Ha a szülők vallásilag közömbösek, akkor a nagyszülő ritkán képes biztosítani a vallásos neveléshez szükséges légkört. Akik a saját gyermeküket nem tudták eredményesen felnőtt kereszténnyé nevelni, unokáikat csak akkor lesznek képesek kereszténnyé nevelni, ha sikertelenségükből okulva elkerülik azokat a hibákat, amelyeket elkövettek. 
    A gyermek életének első éveiben el kell kezdeni a hitbeli nevelést, mert azt semmi egyéb nem tudja helyettesíteni. 
    Minden hitoktatónak tudnia kell, hogy a keresztény nevelés eredményessége elsősorban a szülőkön múlik. Viszont a családtagok nem képesek keresztény nevelési feladataikat betölteni, ha nincsenek élő kapcsolatban a keresztény közösséggel, lelkipásztorral, hitoktatóval.  
    A keresztény nevelés eredményessége megkívánja, hogy a szülő vegye figyelembe a gyermeke életkori sajátosságait, nem utolsósorban élete példájával késztesse gyermekét arra, hogy ő is szívesen vállaljon jó cselekedetet, áldozatot. 
    Mindig érezze a gyermek, hogy szülője mellette áll, bármikor számíthat segítségére, hogy megbíznak benne. A gyermek elsősorban szülei élő hite alapján nevelődik élő hitű kereszténnyé. 
  
  
    A gyermek hitére veszélyes az istennélküli életszemlélet következményeinek hatása. Rengeteg programot kínálnak, nem marad idejük sokszor a vasárnapi szentmisén való részvételre sem. 
    Az öt-hat éves gyermek szinte mindenben szülei véleményét teszi magáévá. A kilenc-tíz éves gyermeknek már egyéni, saját véleménye van. 
    A kisgyermek életének első pillanatától kezdve megtapasztalja szülei szeretetét, jóakaratát, ezért feltétel nélkül bízik bennük, ösztönösen utánozza őket. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy aki szereti, az igazat mond, ezért igyekszik megfelelni a szülei követelményeinek. 
    Így indul el a kisgyermek hite és keresztény élete a keresztény családban. 
  
Kolumbán Csilla
hitoktató
Gyergyótekerőpatak (Erdély)
A cikk 2007. szeptember 17-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál