vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Lajtai Kadocsa Klári)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Könyvtáravatás Kilyénfalván
Mindössze néhány hónap telt el azóta, hogy Varga Gabriella újságíró, az Új Katedra és az Óvodai Élet című pedagógiai lapok szerkesztője szórólapokon és a nyomtatott sajtón keresztül a kilyénfalvi Falusi Könyvtár újraalapítása alkalmából Felhívással fordult Magyarország népéhez – s miután Kanadában is megjelent a Felhívás, azt is mondhatom, hogy a világ magyarságához. (Kilyénfalva, ez a kicsiny magyar falu a székelyföldi Hargita megyében, a Gyergyószentmiklóst és Székelyudvarhelyet összekötő országút mentén fekszik.) A Felhívás rendkívül kedvező fogadtatásra talált. A várt könyvmennyiség többszöröse gyűlt össze. A pozitív visszhang azonban csak szükséges feltétele volt a könyvtár újraalapításának. Az elégséges feltételt maga az ötletgazda, Varga Gabriella biztosította azáltal, hogy szervezte, irányította a végrehajtást, sőt a fizikai munkában is oroszlánrészt vállalt magára. Az ötletgazdag, szívós, kitartó székely asszony ismét bebizonyította, hogy a jó ügyért tett vállalás teljesítésénél nem ismer lehetetlent.  
  
A Felhívás láttán sok emberben felmerült a kérdés, hogy mi történt a régi könyvtárral? Dr. Fodor Ferenc Kilyénfalva című falumonográfiájában olvashatók a következők: „A faluban már a század elején működött népkönyvtár és volt iskolai könyvtár is a felekezeti iskolában. Ezekből a felnőttek és gyermekek egyaránt kölcsönözhettek. A könyvtárban a magyar irodalom klasszikusai mellett a világirodalom jelentősebb alkotásait is megtaláljuk. A II. világháború alatt azonban a könyvtár állománya szétszóródott és alig 200 kötet maradt meg belőle.”  
    Kilyénfalva és környéke életében – talán nem túlzás azt állítani, hogy – 2007. július 1-jén történelmi jelentőségű esemény történt. A kicsiny magyar falu könyvtárának újraalapítása és az újraalapítás fogadtatása ugyanis messze túlmutat egy könyvtár létrehozásán. Az újraalapítás nagyszerű példája annak, hogy a világ magyarságában óriási a szolidaritási, a segítési vágy (annak ellenére, hogy bizonyos rétegek, csoportok manőverei gyakran ennek éppen az ellenkezőjét próbálják sugallni, sőt kishitű honfitársaink egy részét demagóg módszerekkel meg is nyerik ennek a sanda szándéknak, szerencsére csak átmenetileg) azon honfitársai illetve nemzettestvérei iránt, akik jelenleg még egy átlag magyar problémáihoz képest is nehezebb gondokkal küszködnek. (A demagógia leple pedig előbb-utóbb lehull. Erre talán legjobb példa az a szólásmondás, hogy „Ne feledd: semmi sem tart örökké, százötven év alatt sem lettünk törökké.”)  
    A könyvtár újraalapításának és felszentelésének nagyszerű fogadtatását igazolja, hogy a helyi plébános lakhelyéről induló ünnepi menetet (amelynek tagjai voltak az egyházi méltóságok: Tamás József gyulafehérvári segédpüspök Gyulafehérvárról, a jelenleg Linzben szolgálatot teljesítő Dr. Vencser László kanonok, s végül, de nem utolsósorban a könyvtáralapítás helyi munkáinak hajtómotorja, Szilágyi Lőrinc plébános, továbbá a könyvek adományozóinak, összegyűjtőinek, szállítóinak, szponzorainak képviselői az anyaországból: Varga Gabriella újságíró, a könyvtáralapítás ötletgazdája; Dr. Hardy F. Gábor ügyvéd, a Szülői Közösségek elnöke, szervező és könyvgyűjtő; Dr. Oláh András mérnökszakértő, a könyvtár fő szállítója és a megvalósítás, végrehajtás fő kivitelezője; Buka Adrienne, a Fekete Hattyú Antikvárium tulajdonosa, aki nyolcszáz könyvet adományozott; Kalász Ágnes a Miskolci Szent István Rádió munkatársa; Horváth Gábor Miklós előadóművész, újságíró és társa, Tófalvi Szilvia; Erdélyi László Budapest Főváros XVI. Kerület Közhasznú Szolgáltató Szervezet igazgatója, aki könyvek adományozása mellett raktárhelyiséget is biztosított, és neje; Csepcsányi Géza könyvadományozó és neje) a tűzoltóság rézfúvós zenekara ünnepi indulóval köszöntötte, s a jeles személyiségekből álló csoport kísérőzenéjük mellett indult el a templom irányába. A templom előtt a falu apraja-nagyja fogadta az érkező csoportot, s végül mindenki bevonult a könyvtárszentelő ünnepi szentmisére.  
  
  
 A könyvtáralapítás jelentőségét nemcsak az fémjelzi, hogy magas rangú és beosztású egyházi méltóságok celebrálták a könyvtár felszentelése és avatása alkalmából tartott szentmisét, hanem az is, hogy a szertartás milyen elemekből tevődött össze. A liturgia ez alkalomból történő különleges felépítése is emelte a könyvtár felszentelésének, mint eseménynek a fényét. 
    A plébános a szentmisén mondott beszédében többek között kiemelte, hogy az adományozók olyan szellemi erőt tartalmazó kincset nyújtottak át Kilyénfalva népének, amely az idő múlásával egyre értékesebb lesz – ellentétben a mai technikai berendezések legtöbbjével, pl. a számítógépekkel, amelyeknek értéke rövid időn belül rohamosan csökken, elavul –, ez a kincs pedig nem más, mint könyv, illetve könyvek sokaságából álló könyvtár. A plébános azt is kifejtette, hogy a mai rohanó anyagias világban az embereknek ugyan nincs idejük több száz oldalas könyvek elolvasására, s az olvasás helyett inkább az interneten keresik meg a szükséges információt, azonban az így szerzett ismeretek soha nem tudják pótolni azt a tudáson alapuló bölcsességet, amelyet az emberek csak a könyvek elolvasása, az olvasottak elemzése alapján ismerhetnek meg. A könyvet adományozók tehát alapvetően a tudás, a bölcsesség megszerzését segítik elő, amikor könyveikkel hozzájárulnak a könyvtár létrehozásához. Beszéde végén a plébános köszönetet mondott a könyvtár létrehozásában közreműködő embereknek, imádkozott jótevőik egészségéért, lelki üdvéért s kérte, hogy Isten áldása kísérje őket a jó ügyében kifejtett tevékenységük során. A szentmisét gyermekek szavalata és furulyajátéka, valamint a tekerőpataki kórus közreműködése tette színesebbé. A szertartás végén a falu képviselője köszönőbeszédében ugyancsak kérte az Urat, hogy „áldja meg azokat, akik e könyvtár létrehozásában tevékenykedtek”.  
  
  
A mise után a templomi gyülekezet és az utcán várakozó tömeg a rézfúvós zenekar ünnepi dallamaival kísérve átvonult az iskola épülete elé. Az ott tartott ünnepségen a jelenleg Linzben szolgáló kanonok, Dr. Vencser László a következőkkel kezdte beszédét: „Tizenegy évvel ezelőtt a csíksomlyói Tanulmányi Ház felvette Jakab Antal püspök nevét, ezért létezik ma ezzel a névvel fémjelezve a „Jakab Antal Tanulmányi Ház” Csíksomlyón. Ma ismét névadó ünnepségre gyűltünk össze. A Kilyénfalvi Könyvtár Jakab Antal püspök nevét fogja viselni. Ki volt ő? Mit üzen a mának, a ma élő emberének, Kilyénfalvának, Gyergyónak, az Egyházmegyének? Mit üzen a múltból a holnapnak? Kilyénfalva szülöttje Erdély püspöke volt (született 1909 – meghalt 1993; segédpüspök 1971-1980; püspök 1980-1990 – A szerk.). Ma nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy ezen a csodálatos eseményen szóljak erről a nagy emberről, Erdély kiváló püspökéről. Mint gyergyóditrói, közel álltam hozzá – Ditróban volt káplán, majd Gyulafehérváron tanárom volt, Rómában jelen lehettem püspökszentelésén, és később, mint tanár, majd vicerektor Gyulafehérváron, közeli munkatársa voltam. Nehéz róla röviden mindent elmondani. Az idő ezt nem teszi lehetővé. Ezért csak három őt jellemző tulajdonságát említem: Jakab Antal püspök 1. A tudomány embere volt, 2. Szerette népét, szerette híveit, 3. Vezető egyéniség volt.” 
    Dr. Jakab Antal püspök tulajdonságainak ismertetése során a kanonok hangsúlyozta hogy „A közmondás: ’Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk’, nála is érvényes volt. Az Istentől kapott képességet tudta kamatoztatni és az emberek, hívei és papjai javára felhasználni. Az események fölött mindig elgondolkodott, mérlegelt és nemcsak okosan, hanem bölcsen döntött. Nem ragadt le okosságánál, képzettségénél, hanem használta az isteni ajándékot, a bölcsesség erényét. Példát adott, hogy miként kell ezen a földön jelen világunkban okosan és bölcsen élni.” A népét szerető püspökről a következő jellemvonásokat emelte ki: „A Kárpátok e csodálatos gyergyói medencéjében alakította őt a vidék, formálták családja, rokonai, az emberek. Ezért tudott osztozni a székelyek, de minden ember örömében és bánatában. Áthatotta őt Márton Áron, Erdély nagy püspökének szelleme. Ezért fájt neki is mindaz, ami népének fájt. Ugyanakkor örült mindennek, ami a népnek, híveinek örömet jelentett…” 
    A névadó püspök vezető egyéniségének ismertetése során Vencser László elmondta, hogy: „Nem volt könnyű megyéspüspöki kormányzásának időszaka. A diktatúra ’80-as évei sokunk számára ismertek. A nehézségek ellenére vezetői rátermettsége révén összetartotta a papságot, kényes kérdésekben kikérte tanácsukat, és amennyiben a közösség vagy az egyén érdeke azt megkívánta, hajlandó volt elképzeléseit, döntéseit megváltoztatni, esetleg teljesen visszavonni, mert számára fontos volt a papok egysége és az egyházmegye híveinek összetartása.” 
    „Zavaros világunkban, kaotikus jelenünkben hiányoznak a Jakab Antalok – tette hozzá. – hiányzik az ő szelleme, éleslátása, útmutató egyénisége, kiegyensúlyozottsága, megfontoltsága, embersége, meleg szíve. Most, amikor a nevével fémjelzett kilyénfalvi könyvtárat megáldjuk, és használatra átadjuk, a jövendő olvasóknak azt kívánom, hogy használják, olvassák ezeket a könyveket. Mert Kányádi Sándort idézve, ’A vers az, amit mondani kell’: A könyvtár az, amit használni kell.” 
  
  
Dr. Vencser László kanonok ünnepi beszédét a következő, irányt is mutató, nagyszerű gondolatokkal fejezte be: „Kívánom, hogy e könyvtár járuljon hozzá a tudás gyarapításához, a nép iránti szeretet, ragaszkodás elmélyítéséhez, és a vezetőket – családban, társadalomban, politikában, egyházban – segítse a döntések helyes meghozatalában. Kívánom, hogy a Jakab Antal név, e könyvtár a közösség életében legyen egy többlet, ami hív, vonz, buzdít és erősít. Két év múlva, Jakab Antal püspök születésének 100. évfordulóján, amikor a főegyházmegye fennállásának 1000. évét ünnepli, visszatérünk e helyre, hogy ismét felidézzük az ő nagyságát, számot adjunk a közben eltelt két évről, és tovább álmodjuk a jövőt.” 
    A könyvtáravató és szentelő ünnepségen Dr. Hardy F. Gábor, a Szülői Közösségek elnöke a Bethlen-kormány legendás kultuszminiszterének, gróf Klebelsberg Kunónak a szegedi egyetem professzori karán 1931. október 5-én elhangzott beszédéből vett idézettel kezdte mondandóját: „küzdjek azért, hogy a nemzet minél szélesebb rétegeit hassa át az a végzetszerű meggyőződés, hogy lenni és művelődni, vagy nem lenni, ez nálunk teljesen egyértelmű!” Gondolatait folytatva az elnök elmondta, hogy: „Az ember az egyetlen olyan lény a földön, akinek hiába biztosított minden, ami lét- és fajfenntartásához szükséges, mégsem érzi jól magát, ha ezen túlmenően mással nem rendelkezik. S ez a más valami egyfelől nézve a hit, a remény és a szeretet, másfelől nézve pedig a kultúra, a művelődés, a hagyományok, a gyökerek. Ha bármikor eltévesztjük a helyes irányt, ha nem jó felé megyünk, elég csak visszatekintenünk, s ismét elindulni. Előbb vagy lehet hogy később, nem tudom, mikor, de azt biztosan tudom, hogy a helyes utat megtaláljuk. A helyes utat a kultúra mindig megmutatja. Hitünk mellett a kultúra az, amelyik mindig segít eligazodni az élet ügyes-bajos dolgaiban. A kultúrát sok helyről szívhatjuk magunkba. A néptánc, a népzene sokszor hagyományok útján terjed. A nyelv, a gyönyörű anyanyelv, melyet édesanyánktól kapunk, szintén a kultúra egyik része. A kultúra írott formája pedig a könyv. A könyv, mely az egyik legjobb barátunk.”  
    „Az én feladatom nagyon kicsinyke volt. Csupán meghirdettem, rendezvényeken elmondta, hogy szeretnénk itt Kilyénfalván egy könyvtárat létrehozni, azután összegyűjtöttem, továbbítottam. Ennyi volt csupán a feladatom, s e kicsiny szolgálatért mégis igen szép ajándékot kaptam: Lehetetlen szavakkal leírni azokat a kedves arcokat, ahogyan egy-egy csomag könyvet átadtak részemre.”  
    „Szeretném átadni, sok-sok civil szervezet, sok-sok magánszemély köszöntését, akik szintén nagy örömmel álltak a könyvgyűjtés mellé. Külön öröm számomra, hogy tudom, a könyv gyűjtése nem fejeződött be: A közelmúltban adtunk át egy könyvtárat Kárpátalján, Tiszaújlakon, a múlt hónapban Lábnyikban, Csángóföldön. S most itt a harmadik, és sokkal, de sokkal nagyobb a másik kettőnél.” 
  
  
„Elindult egy igen szép kezdeményezés. Megállni nem szabad, míg nincs minden magyar faluban, Székelyföldön, Csángóföldön, Kárpátalján s mindenhol az egész Kárpát-medencében, magyar könyvtár. Segítsen mindannyiunkat ehhez a Teremtő Isten.” A Szülői Közösségek Elnöke befejezésül egy civil szervezetről szólt: „A Miskolci Jezsuita Rend által fenntartott gimnázium két évvel ezelőtt kezdeményezte a Kárpát-medencei keresztény egyházi iskolák szülői közösségeinek összefogását. A megalakult civil szervezet neve: Szülői Közösségek. Székhelye Miskolc, a Jezsuita Gimnázium. E civil szervezet nevében is jelen vagyok ma én itt a könyvtárszentelésen. A szervezet célja a Kárpát-medencei keresztény egyházi közoktatási intézmények összefogása, ennek elősegítése az iskolai szülői szervezeteken keresztül. A szervezet szépen működik, sok mindenben segítette már az egyházi iskolákat, sok már a tagja határon belül, de eddig még egyetlen határon túli iskola, vagy óvoda, kollégium nem tagja. Megtiszteltetés lenne számunkra, ha éppen ezen iskola, a gyergyókilyénfalvi Római Katolikus iskola lenne szervezetünk első határon túli, de a Kárpát karéján inneni tagja. Végezetül kívánom, hogy legyen áldás mindenkin, ki e könyveket kezébe veszi majd, s legyen áldás azokon, kik segítenek majd a könyvek rendezésében, a könyvtár működtetésében.”  
  
  
A számadatok tükrében is célszerű megnézni, mi is történt 2007 tavaszán. Február 13-tól július 1-ig, tehát négy és fél hónap alatt összegyűlt és Kilyénfalvára került 12 000 db könyv, további 2 000 pedig a Ditrói Idősek Klubjába. Az enyhén szólva sem ideális feltételek mellett elért eredményt bizonyára Varga Gabriella fogalmazta meg legtalálóbban a könyvtár szentelésekor mondott ünnepi beszédében, amikor azt mondta: „…ebben az eredményben az a Magyarország mutatta meg magát, amelyik tudja, hiszi és vallja azt az alapigazságot, hogy az ősi kötelék nem téphető szét”. Az újságíró azt is elmondta, hogy az általa idézett szép gondolat Pósa Zoltán író barátjától származik, s hogy az író is egyike azoknak a honfitársainknak, akik velünk együtt fontosnak tartották, hogy hatvan év után újra legyen könyvtár Kilyénfalván. 
    Az iskola előtt megtartott könyvtáravatási ünnepségen, amelyen a falu apraja-nagyja részt vett, Varga Gabriella a könyvtáralapítás során szerzett tapasztalatait is összegezte röviden: „Honfitársaink könyvek adományozásával, szállításával, az ezzel járó cipekedéssel, raktározásával, sajtónyilvánossággal, a Budapest XVI. Kerületi Önkormányzat és magánszemélyek pedig anyagi támogatással járultak hozzá a könyvtár minden várakozásunkat felülmúló gyorsasággal történő kialakításához”.  
    A sajtónyilvánossággal kapcsolatban az ötletgazda megemlítette, hogy a kanadai Torontóban kéthavonta megjelenő Kalejdoszkóp című kétnyelvű, magyar-angol kulturális folyóirat két lapszámában is hírül adta olvasóinak a könyvtáralapítás szándékát. Mindkét híradás az eredeti Felhívásban is közölt nagyszerű s egyben messzire mutató Dutka Ákos verssel kezdődik: „Ez itt az ősi balladák világa, / Mesél az erdő, súg a szűzi csend: / A székely sors nagy barna szárnyú sasként / Hegyek felett s szívekben kereng. / Megejt a rét, az illatos kaszáló / Ezer virágból szűrt édes szaga. / S a naplemente hosszú hamvas árnyán / Mintha lidércek fátyla hullámzana. / Egy régi dal nő új szimfóniává, / Mesék foszlánya száz húron zenél. / Erdély dalol felkavart szívemben, / A balladás, vén, örök titkú Erdély”. 
    A Kalejdoszkóp című folyóirat kiadójának vezetője, egyben a lap főszerkesztője Dancs Rózsa magyar és irodalom szakos tanár, aki gyermekkorát a háromszéki Sepsimagyarósban töltötte, s szülőföldjének is ezt a környéket tekinti. Gyergyószentmiklóson szülte két gyermekét s a szülészet ablakán keresztül ismerte meg a gyergyói világot, amelyet lakóival együtt kitörölhetetlenül a szívébe fogadott. Dancs Rózsa a következő üzenetet küldte a Könyvtáravatóknak (az üzenetet a könyvtáravató ünnepségen az iskola előtt Horváth Gábor Miklós előadóművész, újságíró olvasta fel):  
  
  
Kedves Könyvtáravatók! 

Kilyénfalva messze esik Torontótól, ahonnan küldöm ezt a levelet, de korántsem elérhetetlen távolságra. Lélek kövezi ki az utat a két település, de mondhatjuk azt is: a két földrész között, lélek, amely nemcsak szárnyalni képes, hanem leállni is és egy-két apró dolgot a helyére igazítani. Most éppen ezt teszi: a kilyénfalvi könyvtár vadonatúj polcait tölti meg ajándékkönyvekkel, s beléjük leheli az otthonosság érzését. Hogy a távolabbacska magyar fővárosból érkezett kötetek ne idegenként tekintsenek szét a gyergyói hegyek környékezte világban, hanem földiként, a hazaérkezettség jóleső érzésével. A magyar nyelv megtartó melegségében. „Anyanyelvünk létünk bére”, írta a nemrég elhunyt Bartis Ferenc költő, akinek nevével ajándékozták meg a kárpátaljai Tiszaújlakon azt az iskolakönyvtárat, amelynek létrehozásánál szintén Varga Gabriella bábáskodott. Könyvtáralapító Varga Gabriella példát mutat mindannyiunknak, nekünk is, akik csak lélekben lehetünk jelen egy-egy ilyen jeles napon, példát, hogy a szülőföldszeretetet nem a tárogató és nem is a borba fojtott kesergés jelenti, hanem a cselekvés. Ha az nem több, csupán egy-egy könyvnek a helyreigazítása, még akkor is szeretet, ragaszkodás, szolgálat. Isten áldja meg a kilyénfalvi új könyvtár megálmodóját, a megvalósításban segédkezőket, a jövendő olvasókat. Kívánom, hogy a könyvek minden üzenete visszhangra találjon a szívekben, és állja útját anyanyelvünk sorvadásának mindenütt, ahol magyarok élnek a földön.  

Szeretettel,
Dancs Rózsa
 Varga Gabriella a könyvtár felavatása alkalmából az iskola előtt elmondott ünnepi beszédét a következő – számomra rendkívül megható és mélyenszántó – gondolatokkal fejezte be: „Kedves Ünneplő Jelenlévők! Az ősi kötelék nem téphető szét. Sem az, amelyik a Jóistennel köt össze. Sem az, amelyik elhunyt szeretteinkkel köt össze. Sem az, amelyik magyart a magyarral köti össze. Erre gondoljanak, amikor a Jakab Antal Könyvtárba belépnek, hogy a polcról egy könyvet leemeljenek. Köszönöm, hogy meghallgattak ” 
  
  
Az ünnepi beszédek elhangzása után az ötletgazda átvágta a piros-fehér színű díszszalagot, s a könyvtárba bevonulva az egyházi méltóságok megáldották, illetve felszentelték azt. A felszentelést ünnepi vacsora követte, ahol Varga Gabriella emlékkönyveket, a plébános pedig érdemlapokat adott át a segítőknek 
    Varga Gabriella beszéde alatt és után az volt a benyomásom, hogy egy eddig talán méltatlanul háttérben tartózkodó karizmatikus személyiség bontogatja szárnyait. Ez irányú érzéseimet, tapasztalataimat, észrevételeimet a vacsora alatt a helybeliekkel és utastársaimmal folytatott beszélgetéseim során szerzett tapasztalatok s az elhangzott vélemények is alátámasztják. 
    Ma már egyre szélesebb körben ismert, hogy a Kárpátalján található tiszaújlaki magyar iskola könyvtárának létrehozásánál szintén Varga Gabriella bábáskodott. Azt ma már nagyon sokan tudják, hogy ezt a szinte küldetésnek tekinthető, sok lemondással, fáradsággal járó tevékenységet a megélhetéséhez szükséges munkája mellett önzetlenül végzi. Önkéntelenül felmerülnek a következő kérdések, a mai világban mi adhat erőt ehhez a munkához, mi alakítja ki azt a küldetéstudatot, amely nélkül az ilyen jellegű tevékenységeket ilyen feltételek mellett az emberek általában nem vállalják, mi a fő motiváció ebben a munkában?  
    Valamennyire ismerve az újságíró, az ötletgazdag székely asszony eddigi életét, tevékenységét, röviden talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy gyermekkori élményei, korai ifjúságában szerzett tapasztalatai, hite, a szülőföld szeretete s ősei iránti tisztelete rendkívüli erőt adnak számára.  
    Ismeretes, hogy ősei, rokonsága között olyan név is szerepel, mint a Kilyénfalván született Dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök, akire nemcsak a közvetlen családja, Kilyénfalva lakói és vele az egész Székelyföld, hanem Erdély s így Magyarország népe is büszke lehet. Az előbbiekből szinte azonnal adódik, hogy a küldetéstudata kialakulásához szükséges szellemi háttér is biztosított (a biológiában, pszichológiában jártas szakemberek ezt talán úgy fogalmaznák meg, hogy a genetikai determináltság is szerepet játszhat küldetéstudata kialakításában). 
    Dr. Jakab Antal püspöknek a tudás, ismeret iránti rendkívüli tisztelete kortársai előtt köztudott volt. A püspök nevét viseli a Dr. Vencser László kanonok, a teológiai tudományok doktora által Csíksomlyón alapított Jakab Antal Tanulmányi Ház is. Az újraalapított könyvtár névadójának Jakab Antalt választva a szeretett szülőfalu is méltó emléket állított nagy fiának.  
    Az ötletgazdag székely asszony lokálpatrióta magatartása szintén nagyon sok ember előtt ismert s a szülőföldjével való szoros kapcsolattartásából, a szinte naprakész információiból, a szeretteivel történő találkozások során szerzett tapasztalataiból következhet az, hogy ebben a munkában legfőbb motivációnak nemcsak az anyanyelvünk megmaradásáért vívott küzdelem segítését tekinti, hanem azt is, hogy a magyar nyelven olvasott  magyar és világirodalom még a legnehezebb történelmi időszakokban is segítse megőrizni nemzetünk szebb jövőbe vetett hitét és kitartását.  
  
  
Amikor Dancs Rózsa úgy fogalmaz, hogy „Könyvtáralapító Varga Gabriella példát mutat mindannyinknak, … példát, hogy a szülőföldszeretetet nem a tárogató és nem is a borba fojtott kesergés jelenti, hanem a cselekvés”, akkor ehhez a gondolathoz csak annyit tudok hozzátenni, hogy napjainkban, a jelenlegi körülmények, lehetőségek mellett is nemcsak idézni, hanem alkalmazni is lehet a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István mondását, miszerint „Merjünk nagyok lenni”.  
    Igen, könyvtáralapító Varga Gabriella arra mutat példát, hogy napjainkban is lehet cselekedni. A könyvtáralapítás érdekében végzett szellemi és fizikai munkája alapján azt hiszem, hogy túlzás nélkül elmondható, hogy Varga Gabriella őseihez méltó módon szintén beírta magát Kilyénfalva történetébe és történelmébe. Mint ismeretes, az újságíró kilyénfalvai gyökerekkel is rendelkezik, hiszen anyai nagymamája, édesanyja két bátyja és családja ma is Kilyénfalván élnek. Elmondható, hogy mintegy két évtizedes munkássága legnagyobb alkotásának megkoronázása történt meg Kilyénfalván július 1-jén.  
  
  
Az előbbi bekezdésekben szereplő „nemzet” fogalommal kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy számomra úgy tűnik, ezt a fogalmat az utóbbi időben – az aktuális események magyarázatára is alkalmazható formában – Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke fogalmazta meg talán leginkább körültekintően, amikor azt mondta: „Egy ország lakossága nem alkot közösséget, egy nemzet viszont igen. A politikai nemzet – az együttes cselekvésre képesek közössége – tehát nem foglalhat magába mindenkit, és akiket nem tud magába szívni, azok alkotják az árnyékát, amelyet saját elitje «lakosságként» emleget”. (Lásd: Varga Gabriella: Célunk a lakosság beemelése a nemzetbe, Szövetség, III. évfolyam, 8. szám, 2004. április 16.). Kovács Miklós ebben az interjúban azt is elmondta, hogy „a nemzet a saját elitjét a kiválóság alapján próbálja meghatározni. (…) Szeretné azt látni, hogy kiválóan művelt, elkötelezett, feddhetetlen, megvesztegethetetlen emberek legyenek azok, akik Magyarország, a magyarság nevében eljárnak. (…) A lakosság nem tiszteli saját vezetőit, (…) nem akar felnézni senkire.” A KMKSZ elnöke egyértelmű választ adott arra is, hogy a globalizmus, a kozmopolitizmus és az internacionalizmus esetenként szinte kitapinthatóan miért gyűlöli a nemzetet. „… amikor az emberek nemzeti alapon képesek összefogni és cselekedni, akkor ez a manipulációs taktikákat és stratégiákat zavarja”.  
    Ha az előbbi „-izmusokat” Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek azzal az évszázadokkal ezelőtt elhangzott mondásával hasonlítom össze, amelyben a három részre szakított Magyarország számára követendő tennivalókat határozta meg, „hogy úgy kell cselekednünk, hogy megmaradjunk”, akkor úgy érzem, ez a mondás, mint cselekvési program, ma is aktuális. A jelenlegi körülményekhez igazodva az említett tennivalókat, miszerint „úgy kell cselekednünk, hogy megmaradjunk”, talán úgy bővíteném ki, hogy: és lélekszámban, valamint anyagiakban egyaránt gyarapodjunk. 
    Miként egy templom is a haranggal teljes, úgy az iskolát is a könyvtár teszi azzá. 
    Úgy gondolom, hogy a Dancs Rózsa által oly találóan megfogalmazott „könyvtáralapító Varga Gabriellának” a Kárpát-medencei és a világ magyarságának nevében csupán annyit mondhatunk: Csak így tovább, könyvtáralapító Varga Gabriellánk!  
Dr. Oláh András
szak- és közíró
  
Dr. Oláh András,
Horváth Gábor Miklós,
Tófalvi Szilvia
felvételei
 
 
  
A Kilyénfalvi Dr. Jakab Antal Könyvtár nagylelkű adományozói: 
Hungarovox Kiadó Budapest, Kaiser László stúdió- és kiadóvezető 
Kráter Műhely Egyesület és Könyvkiadó Pomáz (Kapcsolat: Szutor Ágnes) 
Czakó Gábor író  
Búvópatak Alapítvány, Kaposvár 
Csernák Árpád író, főszerkesztő és családja  
Sarusi Mihály író 
Tyentés László  
KLÁRIS Kiadó és Művészeti Műhely, Lendvay Miklós, a kiadó vezetője 
Búza Barna szobrászművész  
Olasz Ferenc 
Csomós Róbert író  
Dr. Jász István író, műfordító  
Szappanos Gábor író  
Zászlós Levente költő, műfordító  
Dr. Éry Kinga antropológus  
Kodolányi Julianna (Kodolányi János lánya)  
Dr. Kövesdy Jánosné  
Hanczár Jenő (Békéscsaba)  
SOCIUS NŐI KÖR Gödöllő (Kapcsolat: Tóth Zsuzsa) 
Fidesz Gödöllői Szervezete  
Bokorliget Alapítvány, Kaszap István és Kaszap Márta  
Radva Márta  
Sárváriné Kaszás Mária és Dr. Sárvári István  
Huszti László és felesége, Mária  
Szállási Tamás és családja 
Lábos Szabolcs és családja 
Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém 
Balogh Elemér és felesége, Gopcsa Katalin  
Szentgyörgyi Tünde és Nagy László  
Fenyvesi Ottó  
Dr. Ács Anna  
Jábor Mária  
„Sancta Maria” Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézet, 
Leánygimnázium és Kollégium, Eger: 
Varga Pál igazgató 
Bodó Éva nővér, az angolkisasszonyok egri rendházának főnöke 
Dr. Balás Istvánné 
Bárányné Rum Györgyi 
Freistákné Mezei Zsuzsanna 
Takács Péterné 
Veréb Istvánné 
Szabó Zsuzsa 
Dr. Lengyel Gyula 
Thomán Hedvig 
Veréb Viktória 
Csatóné Poczok Katalin 
Estrade Kft., Dr. Gáspár István ügyvezető igazgató 
Béres Rt., Béres Melinda és Béres Klára 
Julianna Református Általános Iskola, Budapest (Kapcsolat: Szarka Krisztina) 
Kovács Ferencné  
Fekete Hattyú Antikvárium, Budapest (Buka Adrienne) 
Gulyás Lelle  
Szabó Béla és családja (Mátyásföld)
Agyagási Lászlóné, Réka (Rákosszentmihály)  
Péceli Polgári Körök (Kapcsolat: Dr. Hardy F. Gábor) 
Erdélyi László és felesége, Csilla
Csepcsányi Géza és felesége, Joli
Ferencz Lajos  
Várkonyi Márta  
Iványi Andrásné  
Szent György Lovagrend (Kapcsolat: Dr. Turny Zoltán nagyprior)
Fekete Gyula író 
Szalay Mária 
  
Legfőbb segítőink a könyvek szállításában: 
dr. Oláh András 
Cséri Zsolt 
dr. Turny Zoltán 
Tyentés László 
Sipos Gábor 
Horváth Gábor Miklós 
  
Médiapartnerek: 
Magyar Nemzet 
NapSziget a művészetekért 
Kalejdoszkóp (Kanada) 
Hargita Népe (Erdély) 
Szent István Rádió (Miskolc) 
  
Kiemelt támogatók: 
Budapest Főváros XVI. Kerület Önkormányzata 
(Külön köszönet Kovács Péter polgármesternek, Kovács Raymund alpolgármesternek, 
Kovács Balázs képviselőnek és a Kulturális Bizottság valamennyi tagjának)
Kolumbán Imre polgármester (Gyegyóújfalu – Kilyénfalva)
A cikk 2007. július 23-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál