vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Lajtai Kadocsa Klári)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Villa Borghese – Bernini művészetének palotája
2007 márciusában abban a megtiszteltetésben és szerencsében volt részem, hogy meglátogathattam Rómának azon kihagyhatatlannak aposztrofált ékességét, amely méltán viselhetné a 17. század ékszeresládikája címet. Ugyanis a Villa Borghese nem csupán egy gazdagon díszített kastélyként ácsorog Olaszország fővárosának szívében, hanem egyszersmind rejti Gian Lorenzo Bernini számos alkotását, s ad ugyanakkor örökérvényü otthont a legkülönfélébb müvészetek képviselőinek.
 
 
Az „örökérvényü” kifejezés talán sokak számára tünik elnagyolt szófordulatnak, ám biztos vagyok abban, hogy azok akik most egy legyintéssel intézik el bevezető soraimat, még nem lépték át a monumentális freskók, mindenfelé terjengő grisaille-ok, mell-, és egész alakos szoborcsoportok „lakta” kastély ódon falait. 
 
A római városfalon kívül sétálgatva juthat fel a látogató egy kanyargós kis ösvényen a Villa Borghese-hez, amelynek már maga az előkertje olyan bámulatos, és magával ragadó látványt nyújt, hogy külön megérne egy többoldalas beszámolót. Pompásan rendben tartott, parkosított sétányok futják körbe az óriási területen elterülő kastélykertet, és még a számtalan látogató ellenére sem találkozhatunk úton-útfélen eldobált szeméttel. Ha a látogatókról esett szó, meg kell említenem, hogy igen szigorú szabályrendszerrel találkozhatunk a kastély falain belül, ami indokolt is, elvégre mükincsek garmadája fogad majd minket, amennyiben átjutunk az azokat óvó védelmi vonalakon. Először is csupán két órát adnak az idelátogatóknak arra, hogy alaposan körbejárják a kastály különböző termeit, amelyek csordultig vannak töltve a legváltozatosabb vizuális remekekkel, így nem csoda, hogy a kijáratot elhagyva egyfajta csömörérzés lesz úrrá az emberfián. Másodsorban külön engedéllyel lehet videófelvételeket készíteni, és általában nem is az átlag túrista privélgiumaként tartják számon ezt a lehetőséget, így mindenféle elektromos szerkezet kizárva. Nagyon kényelmesen el lehet intézni viszont az internet igénybevételével egy ilyen két órás séta lefoglalását, így nem kell sokat vesződni amikor a pénztárnál jegyvásárlásra kerül a sor. Miután minden csomagunkat leadtuk a ruhatárban indulhat a séta, véges-végtelen a festmények, és szkulptúrák rengetegében. 
 
A kétszintes épület látogatása egyszerre 100 embernek adatik meg, így az emeleteken szétszóródva szinte magányosan bóklászhatunk olyan müvészek munkái között, mint Raffaello vagy Tiziano. 
 
Azonban a számtalan alkotás nem rendszertelen egymásutánban követi egymás a falakon, hanem organikus elrendezést figyelhetünk meg, bárhová is tévedjünk. És itt kell megemlítenem ismét Bernini-t, ugyanis munkásságának egy sarkallatos pontja, szobrainak tökéletes megvilágításának elrendezése, hogy az megfelelő pompájában tündököljön, ahogyan azt a müvész készítésekor megálmodta. 
 
Bernini
 
Gian Lorenzo Bernini
 
Bernini és a Villa Borghese kapcsolata nem merül ki csupán abban, hogy az alkotó jelentős számú munkáját rejtik a kastély falai. Tudni illik, Bernini legnagyobb mecénása az a Scipione Borghese bíboros aki később V. Pál néven lett pápa. S mint tudjuk a pápák igen sok megbízással látták el abban az időben az éppen felkapott müvészeket, és nem volt ez másként Bernini esetében sem. 
Olyan munkái találhatók a Villa Borghese-ben, mint a "Giove nutrito dalla capra Amaltea" (Az Amalteai kecske) (1609-1615). A szobor két kisgyermeket ábrázol, amint egy kecske mellé telepedve üldögélnek. A történet szerint Zeusz anyja Rhea rejtette ide Amaltheia-t a titánok elől. A kecske letört szarva szolgált később Zeusz bőségszarujának alapjaként. Bernini első munkája, ez a kis szoborcsoport, amelyet tizenhét éves korában készített el, igazolva a később beigazolódott tényt, hogy neki létjogosultsága van a müvészet színpadán, és ezt mi sem bizonyítja jobban, a kecske gyapjának szőrszálhasogatóan ízes kimunkálásánál. 
 
Tovább haladva Aenas-t és Anchises-t megjelenítő, életnagyságú márványszoborcsoportot pillantunk meg, amely Bernini első megrendelése Scipione Borghese-től. A Vergilius sorait illusztráló szobor keresztény tartalmú, jámborságra intő szimbólumként magasodik fölénk a maga 2, 20 méteres magasságával. 
 
Apollo és Daphné
 
Apollo és Daphné
 
Apollo e Dafne (Apollo és Daphné) megrendítő szobra váltja fel az iménti témát, és veti bele a nézelődőt egy magasztos haláltusába, amint a napisten elől menekülő nimfa testére kéreg kúszik fel, és ujjai lombokká nyújtóznak, majd lassan levelek fakadnak a fiatal lélekből. Mindezt végignézi Apollón, akik először gyúlt lángra, és talán utoljára is. Fontos megemlíteni a szobor keletkezéséről, hogy Bernini korában nem volt igazán divatos szobrászok körében, hogy ilyen részletességgel, kiálló, kiszökkenő formákkal tarkítsanak egy-egy szkulptúrát. Inkább az egy márványtömbből kifaragott munkákat részesítették előnyben, de Bernini újító szelleme nem hagyta hogy ilyen semmiségek az útjába álljanak, és bizony nem volt rest – ha a szobor megkívánta –, akár több tömbnyi márványt is felhasználni, célja megvalósításához. 
 
Bernini által készített pápai mellszobor is található a múzeummá alakított kastélyban, mindemellett a Ratto di Proserpina (Proserpina elrablása) címet viselő szobor is említést érdemel amelynek története szerint Plútó elrabolja Proserpinát, aki Déméter leánya, azonban nem kapja vissza, így Déméter sem hozza vissza a tavaszt. Végül megegyezésre jutnak abban, hogy Proserpina fél évet tölt a Földön, fél évet pedig Plútó-val az alvilágban így ismét visszaáll az ősi egyensúly.
 
 
Szent Péter trónusa
(Vatikán, Szent Péter-Bazilika)
 
Korzózzunk bármerre a kastélyban, egy pillanatra sem pihenhet meg a szemünk. Nem csupán a kiállított látnivaló ragadja el a tekintetünket, hanem a Villa Borghese aranyozott pompába öltözött, aprólékos kidolgozású részletei. A legjelentéktelenebb sarokban is bukkanhatunk kincsekre, és talán ez az ami olyan különlegessé teszi ezt a helyet. Jártunkban-keltünkben akár azt is hihetnénk, hogy a múzeumot még mindig lakják, és csupán egy délutánra ruccantak ki a tulajdonosok, hogy átadják egy kis bámészkodásra a köznek a gyűjteményüket. S bár Napóleon a gyüjtemény nagy részét Párizsba vitette kijelenthetjük, hogy a kor müvészetének teljes palettáját megcsodálhatjuk a Villa Borghese-ben rendezett kimagaslóan igényes kiállításon. 
 
Szeretném ajánlani ezt a két órás sétát „Bernini művészetének palotájában” azoknak, akik kedvet éreznek a túlcsorduló barokk részletességhez, vagy csupán meg szeretnének ismerkedni a korszak tehetségeinek méltán világhírü munkáival. Mindenképpen lélegzetelállító élményben lesz részük! 
 
Hevesi Mariann
A cikk 2007. április 15-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál